Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Gubacs, Soroksár és környékük a honfoglalástól a török hódoltságig
190 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete sének általános jelenségei is hatottak.) A helyi adottságok pedig nagyrészt a város közelségéből fakadtak. így a Duna jobb partján például mai Csúcshegy oldalában elterült Óbudaörs falu a 14. század második,47 a Sas-hegy oldalában feküdt Sasad48 pedig a 15. század első felében vált pusztává. De a teljesen ki nem pusztult falvaknál is kimutatható a pusztásodás. 1424-ben például az egy utcás Sikátor falu keleti házsorán 4 lakott, de 8 lakatlan, míg a nyugatin 8 lakott és 3 lakatlan telket írtak össze.49 (Ma a Rákospalota melletti Sikátor puszta.) A faluban tehát 47,8% volt a puszta telkek aránya. A dél-pesti falvak: Soroksár, Kormányos, Tomyostelek és társaik pusztává válása tehát egyáltalán nem ritkaság. A pusztásodás okát az említett Óbudaörs esetében egykorú oklevéllel tudjuk igazolni. Az egyházi kézen levő falu jobbágyai szőlőket telepítettek szántóföldjeik helyére, ezeket pedig eladták a városi polgároknak.50 (A szőlő ugyanis nem tartozott a jobbágytelki állományhoz, és művelőjének nagyobb szabadságot engedett.) A parasztok ezután elhagyták a földet, beköltöztek a városba, és így a polgári kiváltságban részesülve szabadultak a földesúri hatalomtól. Nyilvánvaló, hogy ez az osztályharc egyik formájának nevezhető. Ilyenformán két dolog találkozott a Duna jobb partján: a városi polgár szőlőszerzési törekvése, és a jobbágy harca a földesúri hatalomtól való szabadulásért. Nem véletlen, hogy az előbbi két példánál maradjunk: Sasadot pusztává válása után földesura, a király, Buda városának adja, amely egyszerűen kiterjeszti határát az itteni szőlőhegyekre és Óbudaörsöt is gyakran hívják Óbuda szőlőhegyének.51 A balparton - különösen kerületünk területén - szőlőkről nem lehet szó, mégis hasonló dolog történt, mint a jobbparton. Meg kell jegyeznünk, hogy mind kerületünk földje, mind az említett pusztásodási példákban megnevezett falvak a két város szőkébb piackörzetébe tartoztak, ahol a városoknak idegen földesurak földjén is bizonyos joghatóságuk volt. Buda például megakadályozhatta a várostól számított két mérföldes körzetbe az idegen borok bevitelét.52 53 A kétmérföldes távolság kb. 17 km-nek felel meg. Ezen a körzeten belül a városok általában biztosítani tudták, hogy csak ők tarthattak piacot: azaz a falusiak termékeiket náluk adhatták csak el, illetve iparcikkeket itt szerezhettek be. Ez a kétmérföldes kör Pest esetében kb. Haraszti és Némedi, Taksony és Varsány, Gyál és Pakony között húzódott. A város befolyási övezete tehát valamivel délebbre húzódott a mai nagy-budapesti határnál, ennek a területnek gazdasági és társadalmi élete pedig már a középkorban sem volt elválasztható Pesttől. Nem véletlen tehát, hogy a Duna jobbparti területén a városi polgárok javára kimutatott pusztásodás a két mérföldes körzeten belülre esik, és ugyanezt kell az általunk tárgyalt terület esetében is megállapítani. Miért érdekelte azonban a pesti polgárokat (olykor budaiakat is) ez az eléggé terméketlen, gabonatermelésre csak elvétve alkalmas terület, ahol szőlő sem termett meg? Legjobban Gubacsi Ferenczi Gergely esetéből tudunk erre választ kapni. 1436-ban Pozsony város polgármestere és egyik előkelő polgára Budán járt, hogy a fővárosban elintézze városa ügyes-bajos dolgait. Egyik, a városi tanácshoz küldött jelentésükben felkérik a tanácsot, hogy kényszerítse egyik polgártársukat: fizesse meg adósságát a gubacsiaknak.51 Hogy kiről van szó, azt Pest város tanácsának a pozsonyiakhoz intézett 1437. október 18-i levele árulja el. 47 Ld. fenn a 13. j-ben id. munkánkat. 48 Uo. 49 Komárom megye levéltárának középkori oklevelei 37-39. p. 50 Bártfai Szabó 1938. 78. p. 371. sz. 51 Ld. fenn a 13. j.-ben id. munkánkat. 52 Mollay 1959. 131. p. 208. cikkely. 53 MÓL DL 44095.
