Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
162 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Erre a kérdésre csak úgy adhatunk választ, ha foglalkozunk a középkori budai külváros helyrajzával. Amikor I. Ulászló király 1441. január 3-án megerősítette a budai tanács által a Mária-, Mária Magdolna- és Szent Péter-templom plébániahatárainak szétválasztására hozott határozatot, leírták a plébániahatárokat is. A Várban a nagyobb déli terület esik a Nagyboldogasszony-, míg a kisebb északi a Magdolna-templom plébániakörzetébe. A külvárosban a Magdolna- és Szent Péter-templom határa a Szombatkapunál kezdődik, és a város árkán át halad a régi királyi kúria (a volt királynéi) irányába, majd letér egy a városból a Szent Péter-templom irányába vezető útra, amelyen egy darabon továbbmenve egy kőlépcsőhöz ér, amelyen lemegy az Irgalmasság Anyja-kolostor felé. Ettől a vonaltól balra a Magdolna-, jobbra a Péter-templom plébániaterülete esik: A határ tehát a mai Hunfalvy, Jácint, Kapás és Horvát utca (vagy csak a Kapás utca ?) vonalát követte. Mivel a Szent Péter-templom a ma Medve és Csalogány utca sarkán állott, az oda vezető út a mai Hunfalvy és Kagyló, a kőlépcső a Jácint utcával azonos. A Kapás utca végén kellett állnia körülbelül az Irgalmasság Anyja-kolostarnak.381 Ez a kolostor a karmelitáké volt,382 és a Jogkönyvből tudjuk, hogy a Taschentalnak nevezett városrészben állott.383 Az is tény, hogy a kolostor a MagdoInatemplom plébániaterületéhez tartozott.384 Taschental alatt ezek szerint csak a mai Varsányi Irén utcának szabad szemmel is látható völgyét érthetjük. Ezzel azonban még mindig nem magyaráztuk meg az általunk feltételezett Horvát utcai kaput. Egy 1469—1499 között készült feljegyzésben említenek egy házat, amely „est extra portam Sabbathi, penes gradus, per quos itur versus calidas aquas superiores”.385 Tehát a külvárosban lépcső vezet Felhévíz irányába, ezek szerint a lépcső folytatásában a külvárosi falon kapunak kellett nyílnia Felhévíz felé. A kőlépcső, ahogy azt helyszíni szemlénkén is megállapítottuk, csak a mai Jácint utca lehet, aminek a folytatása a Kapás utca, illetve kissé eltérve a Kacsa utcán a Horvát utca. Ennek a végén kellett állnia - a hévízi utak vonalának tanúsága szerint is - a városkapunak. Ezt igazolják a már idézett oklevelek is. 1497. december 8-án említik „Tótfalu és Tassontal” kapuit.386 Mivel a Taschental — Tótfaluval együtt - a Magdolna-templom plébániakörzetébe esett, amelynek határát ismerjük, a taschentali kapu nem lehetett nagyon messze tőle. A harmadik vízivárosi kapu, ami a Duna mellett állott, szintén Hévízre vezetett, és erre mondja egy 1442. május 27-i oklevél, hogy ezen a kapun keresztül lehet Szentpéterről Hévízre menni: ez volt tehát a szentpéteri település főkapuja.387 Ha akár a taschentali, akár a felhévízi kapun keresztül kilépünk Hévíz területére, az apácák földjére értünk. Ez véleményünk szerint a Tölgyfa, Fekete Sas és Bem József utca által bezárt részen lehetett, középen állott a IV. Béla féle kúria. (Lehetséges azonban, hogy területük kinyúlott a Mártírok útjáig.) Mindjárt a szentpéteri kapun túl, a Bem téren és a Fekete Sas és Frankel Leó út 381 MÓL Ft. Észt. pr. It. Arch. eccl. vet. 46. [MOL DF 249009.] Csak kivonatosan ismertettük a határjárást, mert sem részletes taglalása, sem pedig a Szentpéter-plébánia és a Mária-templom körzetének a határvonala nem tartozik Felhévíz történetéhez. A Mária-templom a külvárostól kb. a mai vízivárosi Kapucinus-templomtól délre elterülő vidéket, a Várhegy egy részével kapta meg. A plébániahatárokat 1962. június 5-én Nagy Lajos és Szűcs Jenő barátainkkal a helyszínen azonosítottuk. 382 1494: MÓL Dl. 93 640.; 1515: KNAUZ 1863b. 146-148. p. 383 MOLLAY 1959 46. p. X/D. pont. 384 Ld. a 381. j-ben idézett 1515-ös oklevelet. 385 KOLLÁNYI 1901.256. p. A feljegyzés korára uo. 73. p. 386 DL 20631. A tótfalusi kapu helyére ld. egy 1493. évi oklevelet: „extra portam sabbati in piatea Thotfalw dicta, in fine eiusdem platee versus exteriorem portam.” Erdődy lt. Galgóc. Lad. 37. fase. 1. nr. 12. Mályusz reg. [HHStA Erdődy D 908.] 387 MÓL DL 13678.
