Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 161 Nemcsak a királyi bíráskodás központja volt azonban Hévíz, hanem - a fentinél állandóbb jelleggel - Pilis megyéé is. Legalábbis a 15. század végétől a Pilis megyei szolgabírák rendszeresen Felhévízen székelnek, és itt tartják a megye ítélőszékét.379 * Felhévíz a mai városalaprajzban Ha meg akarjuk ismerni a középkori Felhévíz elhelyezését, a 17-18. századi térképekből kell kiindulnunk. A legalkalmasabb erre a célra a De la Vigne féle 1686. évi térkép, amelynek arányai ugyan nem mindig pontosak, de utcahálózata hitelesnek látszik (37. ábra). Ezen kívül egy 1777-es és egy 1786-1792. évi térképet lehet felhasználni.’80 Látszólag ellentétes a De la Vigne térkép és a két utóbbi. Az előbbin látszik ugyanis egy a Duna melletti városkaputól északnyugati irányban haladó útvonal, továbbá a városfal első megtörésétől két útvonal indul ki észak felé, amelyek közül az egyik inkább északkeleti irányt követ és az előbbi utat metszi, míg a másik jobban észak felé a Császármalomhoz vezet. Úgy tűnik, hogy a későbbi térképek csak ez utóbbit mutatják. Valójában a másik két útvonal is megvan. A városkaputól kiinduló útvonal, ha törésekkel is rajta van az 1777-es térképen, de hiányzik a hegyvidék irányában a folytatása, míg az 1786-92-es térképen épp a hegyvidéki része látszik világosan. Ez az út a már fentebb ismertetett árok vonalát követi pontosan, és megfelel a mai Fekete Sas - Rómer Flóris utcának. A másik, ezt keresztező útvonal, ha nem egészen pontosan azonos a De la Vigne térképen láthatóval, szintén fel van tüntetve mindkét későbbi térképen: a mai Bem József- Tölgyfa utca — Mártírok útja vonala a hídig. Az eltérés kizárólag a De la Vigne térkép hibájából származik. Ezeken az utakon kívül megvolt a Dunával párhuzamosan a mai Frankel Leó utca, és a Mártírok útja (a Horvát utca torkolatától) és folytatása, a mai Török utca. Látszik még a De la Vigne-en a középkori prépostság helye is. Feltehető tehát, hogy mindezen utak már a középkorban megvoltak. Azt kell még megjegyeznünk, hogy a Frankel Leó út őse már akkor is a vízivárosi városkapuhoz vezető és a mai Fő utca ősét képező út folytatása volt, míg a másik két északi irányú út a mai Horvát utca elődjét folytatta a városfalon túl. Itt azonban a törökkor végén nem volt városkapu, kérdéses tehát, hogy mi volt a helyzet a középkorban (38-39. ábra). (AO II. 65-66. p.), onnan Nyugat-Magyarországra megy, majd július 1-6. között Budán tartózkodik (uo. II. 79-80. p), július 13-án pedig már Visegrádon keltez (uo. II. 80-81. p ). Ezzel kezdődik az Anjouk visegrádi tartózkodása. Ezalatt az országbíró - Hontpázmány nembeli Lampert mester, Csanádi ispán - rendszeresen Temesváron adja ki okleveleit. Vö. 1319: uo. I. 517., 519. p.; 1320; 565. p.; 1321: 605., 616., 633. p.; 1322: II. 3., 5-6. p. Kállay I. 155. sz.; AO II. 17-18., 29-35. p., az év végén azonban-nyilván a háborús események következtében- Zágrábban van (október 2 ), és egy ügyet a hadoszlás utánra halaszt: uo. II. 50-51. p. Az uralkodó 1323 közepén bekövetkezett Visegrádra költözésével egyidejűleg Lampert Budafelhévfzen jelenik meg, és ezentúl itt működik a kúria: augusztus 8.: AO II. 84. p. és Kállay I, 192. sz.; szeptember 23.: Kállay I. 194. sz.; december 15.: AO II. 106-107. p.; 1324. február 17.: uo. 113-114. p. Három nappal később azonban Visegrádon ítélkezik: úgy látszik, a visegrádi építkezések már előrehaladtak, vagy az uralkodó rendelte sürgősen magához: 1324. február 20.: Inventár I. 46. sz. A tavasszal azonban újból Felhévízen találjuk működni: május 16.: Kumorovitz 1953. 147. sz. Július 15-én már halott: AO II. 147-148. p Utóda, Köcski Sándor már csak Visegrádon működik, első adatunk 1324. december 16-ról van: KUMOROVITZ 1953. 157. sz. Köcskivel kezdődik az a rendszer, amely aztán végig megmarad: az országbíró neve elé kiteszik a comes címet. Lehet, hogy ekkor valami változás következett be. 379 Ld. pl. 1502: a budai káptalan egy vizsgálat alkalmával „ad oppidum Felhewyz locum scilicet sedis iudiciarie comitatus Pilisiensis” száll ki. MOL DL 21130. 380 Ld. a 37.. 27. és 28. s:. ábrát.
