Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
142 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Filipec János váradi püspök királyi kancellár,215 Thuz Osvát zágrábi püspök királyi kincstartó,216 Wémeri Zsigmond királyi kincstartó,217 Szathmári György veszprémi, nagyváradi, pécsi püspök, majd esztergomi érsek, királyi kancellár,218 végül Zalaházy Tamás veszprémi püspök királyi kancellár.219 A magas egyházi és világi rangot viselő prépostsági kormányzók egyházuk jövedelmét teljes mértékben ki tudták használni, sőt nem mindig törvényes eszközökkel bővíteni. Jellemző példa erre a Kunc ispán majora körüli küzdelem,220 valamint az, hogy nem engedték a budai káptalannak a révvámszedést,221 elfoglalták a Nyulak szigeti apácák vámját222 stb. Ugyanakkor módjuk volt ezeknek a nagy tekintélyű prépostsági kormányzóknak, hogy felhévízi népeik számára minél több kiváltságot szerezzenek. Az 1490-es években Thuz püspök-kormányzó pecséthasználati jogot eszközölt ki Felhévíz számára.223 1 5 1 6-ban viszont Szathmári püspök járta ki, hogy a király lefoglalja az esztergomi káptalan kakati vámját és Dorog birtokát azért, mert a káptalan az ő jobbágyainak, továbbá a budai és pesti polgároknak kárt okozott.224 A püspök-kormányzók nyilván igen búsásan megfizettették támogatásukat a hévíziekkel. A Szentháromság konvent, miként említettük, királyi alapítása és johannita kézre kerülése következtében igen magas fokú exemptiót élvezett. Már az 1187. évi pápai privilégium kimondja, hogy az esztergomi szentkirályi monostor „ab omnium iurisdictione liberum”. Mentesek voltak a püspöki joghatóság alól. Ez a hévízi konvent esetében a veszprémi püspököt jelentette. A mentesség komoly anyagi előnyökkel járt, ami leginkább a dézsmaszedésnél éreztette hatását. A dézsmát Magyarországon csak a mezőgazdaságból származó jövedelem után szedték, és elvben a püspök részesült benne.225 Exemptiójukra hivatkozva a keresztesek igényt tartottak plébániájuk területének teljes tizedére, és ezáltal szükségképpen szembekerültek a megyéspüspökkel. A 14. században hosszas pereskedések kezdődtek, amelyeket végül kompromisszummal oldottak meg: a hévízi tizedkerületet megosztották a püspök és a keresztesek között.226 A perben csak a bortizedet említik, ami arra utal, hogy a gabonatermelésnek nem 215 1497. december 8.: MÓL DL 20631. (régebbi eseményre visszatekintőén). NÉmethy 1883. 16.p.;CsÁNKI 1906. 703. p. 216 Ld. az előbbi jegyzetben idézett oklevelet; REISZIG 1925-28. II. 31. p.; CSÁNKI 1906. 708. p.; NÉMETHY 1883. 17. p. 217 REISZIG 1925-28. II. 31. p.; Csánki 1906. 710. p. 218 Bunyitay 1883-1935.1. 342-53. NÉMETHY 1883. 17. p. 219 1529. június 18.: MÓL Ft. Vasvári kpt. p. lt. Faso. 46. (37. dob. 69. tek. 2 kocka.) [X 8906 Vasvári kápt. o. lt. 30377-30378. sz. tekercsek. Eredetijük: VaML XII. Egyházi szervek. 1. Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Hiteleshelyi levéltára.] 220 CSÁNKI 1906. 699. p. skk. 221 1493. április 18.: MÓL DL 20002. 222 Vő. a 215. j-ben idézett oklevéllel. Persze már a keresztesek korában is gyakoriak voltak a hatalmaskodások az apácák kárára (vö. 1337: AO III. 386-387. p.; 1359.: uo. VII. 596. p; 1429: MÓL DL 12071.; 1429: MÓL DL 12126.; 1432: MÓL DL 12452. [BTOE III/2. 177-178. p.] stb.) 223 Varjú 1902. 39. p. 224 Az Esztergomi Főkáptalan. 45. p. Ez az oklevél nem mondja ugyan ki, hogy felhévízi jobbágyairól van szó, azonban már az a tény is, hogy budai és pesti polgárokkal együttesen szerepelnek, emellett szól. Feltevésünket alátámasztja az ügy elintézéséről az esztergomi káptalan képviselőinek 1516. november 28-án, Budán kelt és hazaírt levele. Itt elmondják, hogy megjelentek a budai és pesti polgárokkal és a felhévízi népekkel a királyi tanács előtt, és itt, mivel előtte a sértetteknek kifizették a káptalan részéről a kártérítést, úgy határoztak, hogy visszaadják a káptalannak a lefoglalt birtokokat. A vámszedési pert viszont elhalasztják. (MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 25. fasc. 3 nr. 5. [MOL DF 236381.]) 225 MÁLYUSZ 1953b. 320., 322. p. Vö. még BAL1CS 1890.1. 383. p.
