Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
128 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete A rév és kikötő Említettük, hogy Hévíz kialakulását jelentős mértékben elősegítette a jenői rév. A rév vámjogát 1148-ban a budai káptalan kapta meg, és ennek értelmében szedte a Dunán felfelé és lefelé haladó hajók vámját. A hajózási forgalomban ebben az időben úgy látszik, a só volt az egyik legjelentősebb árutétel,97 ezért ennek vámját külön feltüntetik az oklevélben. A káptalan jogát a középkor végéig gyakorolta, és ez már korán pereskedések forrása lett. A három rév közül az óbudai révet további vizsgálódásainkból kikapcsolhatjuk. A káptalan vámjoga itt sem volt háborítatlan, mert a vámot az óbudai királyi vár tisztjei az uralkodó számára kisajátították. A káptalan és a vár között ez és más ok következtében jogviták keletkeztek, amelyeket a 14. század közepén birtokcserével rendeztek. A káptalan ekkor az uralkodó javára lemondott a vámról. Nem sokkal később I. Lajos király anyja mint Óbuda úrnője, fia hozzájárulásával a vámot csereként az óbudai apácák birtokába bocsátotta.98 A budai, pesti és felhévízi polgárok rendszerint csak a pesti és jenői révet használták, így az óbudai rév - Óbudát leszámítva - nem sok befolyást gyakorolt Budapest fejlődésére. Voltak persze itt is ellentétek az egyházi révtulajdonos és a révet használó kereskedők között,99 de jelentőségük elenyészett a másik két rév körüli vitákkal szemben. Az óbudai káptalan azáltal, hogy megszerezte a vámszedési jogot, magát a vám tulajdonosának tekintette,100 ez azonban csak részben felelt meg a valóságnak. Más volt a helyzet a pesti, és megint más a jenői rév esetében. Hévíz szempontjából a jenői révnek van ugyan elsődleges jelentősége, de azáltal, hogy a jenői révet a pesti hajósok is használták, szükséges foglalkoznunk a pesti rév történetével is, mert a pesti rév körüli viták magyarázzák a jenői révre vonatkozó adatokat is. Meg kell először különböztetnünk a réveket a kikötőktől. Előbbi az átkelésre alkalmas Duna-szakaszt, utóbbi a kikötésre alkalmas helyet jelenti. Természetesen a kikötők a révhez tartoztak — bizonyos fokig. A pesti rév kikötői Pesten és Budán,101 míg a jenői Jenőn és Felhévízen voltak.102 A kikötők amellett, hogy a révátkelés céljait szolgálták, a dunai hajózás központjai is voltak. A folyón felfelé való hajózás már abban az időben is vontatással történt, miként a 18. században.103 Más hajótípus volt alkalmas a távolsági szállításra, és megint más a révátkelésre. Okleveleink is megkülönböztetik a hajókat és hajósokat (navis és nauta) a révhajóktól és révészektől (carina és carinarius).' 4 Ezek szerint egy kikötőben két különféle típusú hajós működött. Közöttük az időnkénti ellentéteket az okozza, hogy míg a hajósok átkelésekre is vállalkozhattak, a révészek csak a helyi forgalom lebonyolítását tudták ellátni. így aztán olykor egymás ellen is pereskedtek.105 Bár a közös ellenfél, az egyházi vámtulajdonos ellen többnyire közösen lépnek fel.106 97 DOMANOVSZKY 1922. 170. p. 98 Gárdonyi 1943. 19. p.; FÜGÉD! 1959. 11. p.; 1366. március 29-én Lajos király hozzájárul, hogy anyja, Erzsébet királyné az óbudai káptalantól csereképp reá háramlott vámot, amelyet Óbudán super fluvio Danobii szednek, a szentjakabfalvi szárazvámért cserébe átadja az óbudai apácáknak. MÓL DL 5445. 99 Vö. 1472. december 19.: MÓL DL 17636. íoo Vö. Lederer 1928.49-50. p. 101 Vö. pl. 1495. július 1.: MÓL DL 20336. 102 Pl. 1462. november 30.: MÓL DL 15785-87. 103 DOMANOVSZKY 1922. 171. p. skk. 104 Vö. 1392. december 9.: CD X/2. 39-42. p. 105 Vö. 1425. január 25.: MÓL DL 11628. [BTOEIII/2. 96. p.] 106 Ld. fenn. 104. j.
