Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
BUDAFELHÉVÍZ TOPOGRÁFIÁJA ÉS GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A mai Császárfördőtől délre egészen a Bem József utcáig elterülő vidék a középkorban Felhévíz vagy Budafelhévíz néven földesúri hatalom alatt álló, önálló település volt, amely a 15. század végétől mezővárosi kiváltságokkal is rendelkezett. Ugyanakkor azonban - már a 13. századtól — Buda külvárosának is nevezik. Nemcsak ez az elnevezés utal hazánk középkori fővárosa és a vele szomszédos jobbágyközség szorosabb kapcsolatára. Területének egyes részeit Buda városhoz tartozónak mondják, itt tartják Buda legfontosabb vásárait, a budai polgárság pedig jelentős gazdasági érdekeltségekkel rendelkezik Felhévízen. Mindez igazolja, hogy a suburbium, külváros kifejezés jogosan kapcsolódik nevéhez, nemcsak a szomszédságot jelenti, hanem utal a gazdasági és társadalmi kapcsolatokra is. Talán a polgári történetírásnak a gazdasági problémák iránti viszonylagos érdektelenségével magyarázható, hogy Felhévíz történetét máig sem írta meg senki. Salamon Ferenc is csak néhány helyen emlékezik meg róla Budapest történetének nagy monográfiájában. Igaz, ez az éles szemű szerző már észrevette a gazdasági fejlődését elősegítő két legfontosabb tényezőt: a be nem fagyó melegvízforrásoknál télen is működő malmokat, és a fontos jenői révátkelőhelyet, meglátásait azonban nem dolgozta ki.1 A meglevő hévízi irodalom elsősorban a Flévízen megtelepült johannita konvent, majd társaskáptalan iránti érdeklődés eredményeként jött létre, ezenkívül rövid említéseket találunk a budapesti helytörténeti irodalomban is.2 Jelen tanulmányunkban Buda és külvárosa kapcsolataira kívánunk rámutatni, és foglalkozunk a helység fejlődésével is. Módszertanilag a vonatkozó forrásanyag hiányosságai miatt a német várostörténeti irodalomban kialakult „Verfassungstopographie” módszert igyekeztünk alkalmazni, melyet nálunk Ftigedi Erik ismertetett,3 és óbudai tanulmányában eredményesen alkalmazott is.4 Felhévíz és területe Buda alapításáig A mai Budapest területén már ősidőktől fogva három helyen lehetett átkelni a Dunán: északon, a mai Óbudánál alakult ki az óbudai, délen, kb. az Erzsébet híd helyén a pesti, és a kettő között, a Margitsziget déli végén a jenői rév, ahogyan ezeket a réveket a középkorban nevezték. Az úthálózat ezekhez a révekhez igazodott, és mellettük alakultak ki az első települések. A római korban is, de a magyar honfoglalást követő időszakban is Óbuda volt a legjelentősebb. Azonban már ekkor sem volt ismeretlen a másik két rév sem. A jenői rév kikötője a Duna jobb partján arra a területre esett, ahol a József-hegy lába szinte közvetlenül a Dunáig ért, és ahol a földből 1 Salamon 1878-85. II. 212-213. p. 2 A johannitákra, illetve a társaskáptalanra vonatkozó irodalomból megemlíthetjük: NÉMETHY 1883.; REISZIG 1903. 15-26., 116-125. p.; SUPKA 1907.; REISZIG 1911.379-380. p.; REISZIG 1928. 17-31. p ; GÁRDONYI 1938. 185-187. p. A helytörténeti irodalomból Gárdonyi Albert két tanulmányát említhetjük: GÁRDONYI 1945a. 389 p. skk.; GÁRDONYI 1945b. 582-583 p 3 FÜGEDI 1957b. 543-544. p. 4 FÜGEDI 1959.
