Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán
104 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete tál lakott középső rész, és a kúriát védő szabad térség között telepítteti le a király a zsidókat és építteti fél a ferences kolostort. Egyik sem létesülhetett volna ezen a helyen, ha nem délen áll az uralkodó kúriája. A ferences templom pontos építési idejét ugyan nem ismerjük,31 azonban a hatvanas években már állnia kellett. A ferencesek voltak ugyanis az uralkodó gyóntatói, aki a hatvanas években feleségével együtt elfordul a domonkos rendtől és a ferencesek oldalára szegődik.32 Elképzelhetetlen, hogy gyóntató papjának naponta az egész várat végig kellett volna gyalogolnia a Kammerhofíg! A zsidótelep léte is a déli palota mellett szól. A Vorburgstadtoknál ugyanis a zsidótelepek kivétel nélkül a városnak a városúr palotája felé eső végén helyezkednek el. így például Fellinben33 vagy Lippstadtban34 is. A zsidókra az első adat 1278-ból van.35 Ennél a típusnál a zsidónegyed elhelyezését kettős szempont indokolta: a város végén elkülöníthetők voltak a polgároktól, védelmük pedig a városúr számára vára felől volt a legkönnyebben biztosítható.36 Kamaraszolgák voltak ugyanis a zsidók, védelmükért az uralkodó volt felelős, aki ezért tőlük külön jövedelmet húzott.’7 Ezt a védelmet kúriájától távol nem tudta, volna biztosítani.38 Úgy véljük, ezek után már könnyen érthetővé tudjuk tenni azt a tényt, hogy ezt a két utcát miért vallotta a Magdolna-templom papja magáénak. A Ferences-templom és a zsidónegyed körül, a német városrész és a királyi kúriát megelőző szabad terület közé kezdettől fogva magyarok, mégpedig előkelőbb emberek települnek. Itt házbirtokos Mojs nádor, akinek felesége a királyi család rokona,39 pedig bizonyára szerezhetett volna magának a Kammerhof körül is házat. Ugyancsak magyar (és gazdag) az itt élő Tapolcsányi Péter is, aki bár szoros kapcsolatban 31 KARÁCSONYI 1923. 152. lapján a ferences templomban temetkezni akaró Berki Demeter végrendeletét 1266-70-re helyezi, tehát a templomnak ekkor már állnia kellett. Clauderné Vladár 1943. 163. p. talán ez alapján helyezi a templom építését 1269-70-re. Ezzel azonban ellentétes Tapolcsányi Péter 1276. július 26-án elhangzott vallomása (MonVesp I. 291-293. p.), aki akkor azt mondta, hogy 18-19 éve él Budán a ferences templom mellett. Adatának megbízhatóságát azonban erősen gyengíti, hogy nem emlékezett IV. Béla és leánya Margit halálára, pedig azok a vallomás előtt néhány évvel haltak meg. 32 Vita b. Kingáé c. 10. Gombos 1937-38. III. 2455. p. 33 Ld. fenn, 13. j. 34 Ld. fenn, 12. j. 35 ZOLNAY 1961. 56. 36 Zolnay ezzel szemben a 1279-es budai zsinat határozatával érvel, melynek értelmében a zsidók lakhelyét el kell választani a keresztényekétől. Nem tartja valószínűnek továbbá, hogy a zsidókat a királyi palota legfontosabb felvonulási útjába telepítették. A zsinati adat felhasználását lehetne azzal cáfolni, hogy a zsinat idejében már létezett a zsidótelep. Hasonló rendelkezéseket Európa-szerte sokat találunk. Az elkülönítés azonban leggyakrabban úgy érvényesült, hogy a zsidókat a város közepére, a legbiztonságosabb helyre telepítették, és fallal választották el őket a város többi részétől. (PLANITZ 1954.281. p.) A „felvonulási úttal” kapcsolatos nehézségére pedig meg kell jegyeznünk, hogy szerinte a város lezárult a zsidónegyednél, és itt állott a Kelenföldi kapu. (ZOLNAY 1952. 19-20. p.; ZOLNAY 1961. 18. p.) Mivel szerinte a városnak akkor csak két kapuja volt, hogyan történhetett volna az elkülönítés, ha a város főközlekedési útja a zsidótelepnél van? 37 KOHN 1884. 114. p. 38 Zolnay egyébként a zsidótelep északra telepítését a királyi udvarnak a városerődből való kitelepítésével hozza kapcsolatba. Mindössze csak annyi történt, hogy amikor Nagy Lajos az egész országból kitelepítette a zsidókat, szétadományozta a déli zsidótelep házait, és ezeket a zsidók visszatérte után már nem vehette vissza. (Zolnay 1953. 209. p.; Zolnay 1961.56. p.); a zsidók kitelepítésére ld. Kohn 1884. 135-136. p. Zsidóutcai házak eladományozására 1. fenn a 21. jegyzetben idézett adatot. 39 BTOE I. 300. p. 1296. július 5-én III. András „soror nostra"-nak nevezi Mojs özvegyét. A ház helyére: Pataki 1950. 276. p.
