Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Kézművesek Pest-Budán és környékén
hát, hogy egy-egy környéken, illetve iparágban jelentős szerepet játszó, gyakran több évszázadig is fennálló kézműves-dinasztiák jönnek létre.3 A fenti típusú háztartások azonban a céhes kézművességgel együtt Nyugat-Európa nagy részén a 16-18. század folyamán fokozatosan eltűnnek, vagy legalábbis háttérbe szorulnak a manufaktúrákat, gyárakat alapító vállalkozók, illetve a számukra dolgozó munkások és háziiparosok egyre gyarapodó serege mögött.4 Ez alól csak a német-osztrák területek, illetve a gazdasági és kulturális hatásuk alatt álló európai peremvidékek (Skandinávia, Közép- és Kelet-Európa) jelentenek kivételt. E térségekben a céhrendszer és a vele párosuló tradicionális kézműves életformák, társadalmi kapcsolatok és magatartások egészen a 19. század közepéig tovább élnek.5 Ez a különbség teszi érthetővé, hogy az ipari forradalmat megelőző, illetve az ennek kapcsán lezajlott nyugat-európai tirsadalmi változásokat elemző kutatások elsősorban nem a hagyományos értelemben vett kézműves-háztartások vizsgálatával kezdtek foglalkozni, hanem a munkás- és háziiparos-családok és -háztartások keltették fel érdeklődésüket. Annál is inkább érthető ez, mivel e rétegek vizsgálatán keresztül a kutatók nem pusztán a társadalom egy-egy térben és időben partikuláris szeletét tehették mikroszkóp alá, hanem az ipari forradalom gazdasági-társadalmi előfeltételei, a népesség- és termékenységnövekedés, a család- és háztartásszerkezet, az életmód, gondolkodás és magatartásváltozások általánosabb kérdésfelvetéseire is megkísérelhettek választ adni, illetőleg különböző erre vonatkozó hipotéziseket kidolgozni.6 Nem feladatunk most annak megvizsgálása és értékelése, hogy a fenti kutatások mennyiben koncentrálnak a releváns problémákra, és eredményeik mennyiben tűnnek elfogadhatónak az ismertetett nyugat-európai ipari és társadalomfejlődési modellt többé-kevésbé kívülről szemlélő olvasó számára. Nincs módunk annak ellenőrzésére sem, hogy a tradicionális kézműves-háztartásról rajzolt kép érvényessége térben és időben meddig terjed, milyen mértékben tekinthető valóságnak, és milyen mértékben mítosznak. Jelenlegi ismereteink szerint azonban ténynek tűnik, hogy Magyarországon nagyobb számban sikeres manufaktúraalakításra, háziipari bedolgozó rendszerek létrehozására nem került sor, s néhány speciális ágazat kivételével az ország ipari struktúráját lényegében a 19. század közepéig, második feléig a hagyományos kézművesipar és kézművesmester uralta, a szó gazdasági és társadalmi értelmében egyaránt. Ezen a véleményen vannak a 18-19. századi magyarországi iparfejlődést tárgyaló összefoglaló munkák,7 s ezt támasztják alá a lokális ipartörténeti vizsgálatok is.8 Adataik alapján többé-kevésbé az írásunk elején jelzett patriarchális kézműves-háztartáshoz hasonló típusú, együtt élő csoportok tömeges létezését feltételezhetjük Magyarországon, nemcsak a 17-18. század-3 BERKNER 1973.; NOËL 1967.; MITTERAUER 1979. és THRUPP 1963. után. 4 WALLERSTEIN 1980.44., 194-196. p.; WEBER 1979.132-138. p. 5 DÓKA 1979a.; HJERPE-MAURANEN- SCHYBERGSON 1978.; NERTORP 1957.; SCHEUFLER 1979. vö. WEBER 1979. 136. p. 6 ALMQuisT 1979.; BRAUN I960.; FISCHER 1973.; LASLETT 1975.; LEVTNE 1977.; MEDICK 1976.; MENDELS 1972.; SCHNEIDER 1967.; SMELSER 1974. 7 ENDREI 1969.; EPERJESSY 1967.; KOVÁCH-BINDER 1981.; MÉREI 1948.; MÉREI 1951.; MÉREI 1980. Vö. RÁNKI 1964. Mindössze egyetlen szerző, Tolnai György feltételezi csak a bedolgozó rendszer széles körű elterjedtségét Magyarországon a 19. század első felében, hipotézisét azonban eddig nem sikerűit hitelt érdemlően bebizonyítania (TOLNAI 1964.; TOLNAI 1982. Vö. bírálóival: BEREND 1965.; KATUS 1967.; MÉREI 1982.). 8 Csak példaképpen: DÓKA 1979b.; EPERJESSY 1979.; NAGY ISTVÁN 1966., valamint a kézművesipar-történetí szimpóziumokon eddig ismertetett több tucat előadás, melyeket itt hely hiányában egyenként nem idézhetünk (NAGYBÁKAY 1977.; SOMKUTI-ÉRI-NAGYBÁKAY 1979.; NAGYBÁKAY 1981.).
