Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
szolgált egészen a 19. század közepéig, a házakba nagyobbrészt nem kötötték be. Ezzel szemben ekkor már Pest kerületeinek - az említett Kőbányát kivéve - mind vízvezeték-ellátottsága, mind csatornázottsága a korszaknak megfelelően, viszonylag közepesnek nevezhető. Ez azonban teljesen új fejlemény, jórészt az 1860-1870-es évek önkormányzati erőfeszítéseinek köszönhető.13 Család, élet, halál: népességi jellemzők a városegyesítés időszakában Bár az emberi társadalom talán legfontosabb alapvető kiscsoportja a család, a városok sokkal mobilabb, sokkal dinamikusabb népességét inkább jellemezhetjük az együtt élők csoportjával, a háztartással.14 Ebben - különösen a 20. század előtt - gyakran éltek rokonok, valamint a többiekhez vérségi kapcsolattal nem kötődő egyének (Budapesten elsősorban cselédek, segédek, inasok), miközben a tagok egy része hosszabb-rövidebb ideig távol tartózkodott, vagy éppenséggel véglegesen kivált a kiindulást jelentő családból. A budapesti háztartások mérete az 1870-es években nem volt nagy, köztük a legnagyobb arányt kitevő főbérlők esetében az átlagérték 4,1-4,4 fö közöttire tehető. E csoporton belül az egymáshoz vérségi alapon kötődők aránya 3,6, a cselédeké és szolgáké 0,5 fő, a fennmaradók pedig hiányos adataink miatt nem kategorizálhatók. Kerületenként sem a háztartások nagyságában, sem összetételében nem látszik igazán lényeges különbség, kivéve a házicselédek megoszlását. Esetükben feltűnő az eltérés a pesti Belváros és a Lipótváros egy háztartásra eső 0,9 főnyi cselédje, valamint a többi kerület 0,1-0,4 között szóródó cselédszáma között. Ez a különbség nem demográfiai, hanem társadalmi okokkal magyarázható: az előbbi kerületekben 1880 körül tömeges méretekben olyan vagyoni helyzetű és társadalmi pozíciójú családok laktak, amelyek majd mindegyike tartott cselédet, míg a külső kerületekben, illetőleg Budán e rétegek kisebbségben voltak. Külön érdekesség a budai I. kerület vártnál alacsonyabb cselédaránya. E városrészről tudjuk, hogy már a 18. századtól kezdődően nagyobbrészt tisztviselők-értelmiségiek lakták, akik mindig szívesen vettek igénybe segéderőt a háztartás körüli munkák végzésére. A 0,2 cseléd háztartásérték azonban arra enged következtetni, hogy a szóban forgó rétegek társadalmi presztízse, életmódbeli igényei már az 1870-es években sem vágtak egybe teljesen tényleges vagyoni lehetőségeikkel. A cselédtartó háztartások az összesnek körülbelül 25 százalékát teszik ki, ezen belül azonban a fentiek alapján biztosra vehető, hogy társadalmi rétegek szerint nagyok az eltérések, igen különböző a közöttük cselédet tartók aránya. A társadalmi különbségek háztartás-összetételre gyakorolt hatása a háztartásokban élő segédek és inasok viszonylag jelentős számában is érezhető. Bár Pest-Budán a céhrendszer már az 1850-es évektől kezdve hanyatlásnak indult, és 1872-ben végleg el is törölték, 1880-ban 13 PATRUBÁNY 1879. 392-401. p.; ZAlTZ 1937. 34-36. p. A pesti vízvezetékrendszer kiépítését nagymértékben előmozdította az 1866. évi kolerajárvány okozta tömeges halálozások sokkhatása; a járvány keletkezésében jelentős szerepet játszott a szennyezett ivóvíz. Az 1860-as évek közepéig ugyanis a lakosság túlnyomó többsége lényegében szüretien, tisztítatlan Duna-vizet fogyasztott, melyet lajtoskocsik árultak az utcákon (PATRUBÁNY 1879. 399. p.; vö. BÉKÉS 1973. 12-14. p.) 14 A háztartásokkal kapcsolatos megállapításaink egy bővebb, egyelőre kéziratos tanulmányunkra épülnek, ottani megállapításaink rövid summázatát adják.
