Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
egyenletes fejlődésről. Az 1860-as évekig a lakásépítés üteme nem tartott lépést a népességnövekedéssel. A lakbérek emelkedtek, a lakáshelyzet romlott, a zsú oltság növekedése az egykorúak kifejezése szerint „lakásnyomort", „túlnépes lakásokat" e1 dményezett. (1880-ban átlagosan 2,9 fö lakott egy szobában, de az egyszobás lakások e etében ez az érték elérhette a 4,5 főt. Hasonlítsuk ezt össze a mai 1 fö körüli értékkel!) ,ár az 1870-es évektől a trend megfordult, az elsősorban a nagymértékű bevándorlásból e;edő, hirtelen népességnövekedés okozta lakáshiányt a főváros a második világháborúig sen tudta eljes mértékben „ledolgozni".6 (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a főváros fenti átlagértéke messze jobb volt az egy szobára eső 4,6 fős országos átlagnál - a falvak lakásviszonyai sokkal rosszabbak voltak Budapesténél, csak kevésbé kerültek az egykorú közírók, a sajtó látókörébe.7 ) A hirtelen fejlődés területi egyenetlenségeket hozott létre, és ezt a családi házakkal szemben a nagy bérházak építését támogató városépítési szabályozás is erősítette. Az új, sokemeletes bérháztömbök a régi házak mellé és közé épültek, Budapest külső részein pedig - az akkori városhatárokon kívül - kisházas épületegyüttesek (telepek) jöttek létre a kispénzűek, illetőleg a családi házhoz ragaszkodók számára.8 Budapest szerkezete a 19. század végére bonyolulttá, összetetté és sajátossávált. A jeles földrajztudós, Prinz Gyula 1930-as évekből származó megfogalmazása szerint: „Budapest az utolsó évszázad nyugat-európai nagyvárosa, melyben apró barokk városkák (Belváros, Vár, Víziváros, Óbuda) majdnem teljesen elszigetelt maradványai vannak [...], amelyet kissé ukrániai és balkáni ízű szélességben vesznek körül a társadalmilag még beszervezetlen, összefutott népesség szegényhajlékai..."9 Pest és Buda egymástól elütő volta már a 19. század közepén is szembetűnik, nemcsak az épületeket, hanem a társadalmi összetételt és viselkedést10 tekintve is. A szerzők egy része ezt fejlődési ütemkülönbséggel magyarázza, bár Thirring Gusztáv azt is észleli, hogy a városegyesítés után az olló lassan zárul, Pest és Buda különbsége - legalábbis a számokkal mérhető város- és lakásépítési mutatókban - a századforduló körül csökkenni kezd.11 Közelebbről nézve azonban nemcsak Pest és Buda, hanem az egyes kerületek is számottevő eltéréseket, sajátos karaktert mutatnak népességi, társadalmi és gazdasági jellemzőikben. Ennek okai nagyrészt az egyes városrészek sajátos múltjában, eltérő társadalmi-népességi összetételében kereshetők, de szerepet játszik benne a városfejlesztéssel összefüggő, a 19. század közepétől kialakuló nagy építkezések gazdasági, társadalmi, népességi hatása is. Bár a különbségek sokat halványulnak az évtizedek folyamán, Thirring Gusztáv még az 1930-as években is határozottan jelzi meglétüket. 2 Idézetek, hivatkozások további felsorolása helyett azonban nézzük inkább a konkrét adatokat. Ha Budapest népességének, házainak és lakásainak néhány mérhető fontosabb jellemző-6 THIRRING G.1935.1. 45. p. Vö. DÁNYI 1974.123. p. 7 LÁNG-JEKELFALUSSY 1884. 93. P. 8 CSANÁDI-LADÁNYI 1992. 9 PRINZ é. n. Hl. 15. p. 10 „... A budaiak sok tekintetben eltérnek a pestiektől. A várban bizonyos ünnepies, feszes, hivatalnoki szín és hang uralkodik; a külvárosok, kivált a Ráczváros, inkább falusi jellemmel bírnak, csak a Vízivárosban van élénkebb műipar és kereskedelem [...]. Pest kiválóan kereskedelmi és műiparos város, s népessége nagyon kevert, azért a pesti élet sok fonák viszonyt mutat. Nyilvános társas életről a jelenleg mindinkább lábra kapó elzárkózottság miatt alig lehet szó [...] a hajdani jó kedv, szívesség és bizalmasság majdnem egészen kiveszett [...] a méltóság és érdem hiányát gyakran túlságos fényűzés meg üres gőg takarja..." (HUNFALVY 1856.1. 69-70. p.) 11 THIRRING G. 1935a. 1.66-67. p. 12 KŐRÖSY 1881-1883.; vö. THIRRING G. 1935a. 1.178. p.
