Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
szerkezet, s e mögött más beállítottság, más életstratégia jellemezte a zsidó népességet - erre a háztartás-szerkezeti elemzések kapcsán még visszatérünk. Budapestnek ez a többé-kevésbé hagyományos társadalomképe - amelyben érdekes módon nem is annyira a zsidó, mint inkább a szlovák rétegek jelentették az új, az előző századokéhoz képest eltérő elemet - azonban meglehetősen gyorsan változott Az első világháború előtti időszakra nyelvileg a legtöbb emokulturális csoport majdnem teljesen elmagyarosodott,35 és a római katolikus vallás korábban több mint 70 százalékos dominanciája is némileg csökkent (7. táblázat)?6 A hagyományos csoportok összetartó ereje a nyelvi asszimiláció és a kulturális szegregáció csökkenése, valamint a vegyes házasságok növekedése következtében az emokulturális különbségek jelentősége halványabbá vált.37 Fellazult a kézművesek szakmánkénti tradicionális topográfiai eloszlása is, viszont lényegesen nagyobb szerepet kaptak a társadalmi rétegkülönbségek. A társadalom topográfiai rendjét a vagyoni helyzet és az ehhez szorosan kapcsolódó foglalkozási viszony (önálló, tisztviselő vagy munkás és egyéb fizikai munkát végző segédszemélyzet) sokkal inkább kezdte befolyásolni, mint a konkrét foglalkozás, avagy az etnokulturális háttér. Ez alól némileg csak a zsidóság volt kivétel, amely külső és belső tényezők együttes hatására hagyományos szegregálódását bizonyos mértékig mind foglalkozási, mind topográfiai értelemben megtartotta, miközben népességszáma lassú csökkenésnek indult. 1930-ra háztartásaik kereken 82 százaléka Pest belvárosába húzódott át, ahol a Nagykörúton belüli területen ekkorra már a római katolikusokkal azonos súlyt képviseltek (8. táblázat).39 Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy a 19-20. század folyamán négy nagy háttértendencia jellemezte a budapesti társadalmat, amelynek keretében a fővárosi családok és háztartások mint elsődleges közösségek elhelyezhetők. Az első kettő inkább demográfiai jellegűnek nevezhető: a fent említett időszakban a népesség bevándorlókkal való folyamatos gyarapodása 35 GLATZ 1974.; HANÁK 1974.; HANÁK 1984b.; KOVÁCS É. 1989.; KÖVÉR 1977. 36 A felekezeti arányok alakulását döntő mértékben a bevándorlók összetétele és az egyes csoportok természetes szaporodásának különbségei határozták meg. A két világháború között egyrészt a kibocsátó területek leszűkültek (a jelentős számú szlovák, illetve zsidó bevándorlót kibocsátó északkeleti területek Csehszlovákiához, illetve Romániához kerültek), másrészt a budapesti zsidóság demográfiai átmenete során már ekkor a természetes fogyás állapotába került. A határváltozások következtében viszont a főváros népességének gyarapodását szolgáló háttérben nőtt a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl számottevő mértékben református felekezetű lakosságának súlya. Mindez odavezetett, hogy 194 l-re jelentős mértékben nőtt a budapesti református lakosság, ugyanakkor közel harmadával esett a zsidók aránya. Ez az átalakulás némileg visszaerősítette a római katolikusok arányát is. 37 HANÁK 1974.; McCAGG 1989.; VÖRÖS 1986. Gary Cohen azon bizonyítatlan állításának (COHEN 1989.193. p.), miszerint a főváros etnokulturális homogenizálódása nem elsősorban a gazdasági-társadalmi fejlődés, hanem a magyar kormány erőszakos magyarosításának következménye, a Budapest-történeti kutatás eredményei ellentmondani látszanak (1. erre: KŐRÖSY 1882.; GLATZ 1974.). 38 A felekezeti statisztikák kevésbé részletes közlése, illetve a nyelvi asszimilálódás következtében a hagyományos statisztikai megfigyelés köréből az itt röviden vázolt jelenségek a 20. században már nagyrészt kicsúsztak. Kivételt képviselnek a zsidókra vonatkozó adatok, melyeket a politikai jobbra tolódás következtében a két világháború közötti időszakban a statisztikai évkönyvek általában megkülönböztetett figyelemmel kísérnek nyomon. Ennek alapján állapítható meg, hogy rájuk nézve talán némileg kevésbé érvényesek a fent elmondottak. Hogy ez mennyiben tulajdonítható e csoport konzervativizmusának és bizonyos mértékű kétségtelen zártságának, illetve mennyiben az un. keresztény társadalom időközönként szélsőséges indulatoktól sem mentes elzárkózásának, az nehezen dönthető el, de ennek vizsgálata jelen írás feladatkörétől mindenképpen távol esik.
