Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
nyabb státusú társadalmi rétegek gyűrűszerű elhelyezkedésével volt jellemezhető, ugyanakkor a társadalmi rétegek topográfiájának bizonyos egymást kiegészítő jellege is volt. A kormányzati-adminisztratív elit inkább a budai Várban, aj obb módú - elsősorban nem zsidó - kereskedők és iparosok a pesti Belvárosban, míg a zsidó kereskedelmi és pénzügyi elit részben a Lipótvárosban, de még inkább Óbudán helyezkedett el. A 19. század közepén-második harmadában sajátos volt a főváros foglalkozási topográfiája is, ami egyrészt következett a természeti adottságokból, másrészt azokból a tradíciókból, amelyek miatt egy-egy szakma, foglalkozási ág képviselői egymás mellé, illetőleg a működésükhöz optimális feltételeket biztosító környezetbe települtek. Nyilván a földrajzi-települési adottságokból következett, hogy Óbudán (LTI. kerület), illetve a pesti oldalon, Kőbányán (X. kerület) az „őstermelők" és napszámosok aránya jelentősen meghaladta a fővárosi átlagot, míg a fuvarosok több mint felének, a kovácsok 40 százalékának letelepedése a Józsefvárosban (VLÏÏ. kerület), a szabók több mint harmadának az Erzsébetvárosban (VU. kerület)2 inkább a tradícióval magyarázható. E tényezőket azonban két további társadalmi faktor is befolyásolta, átszőtte: az egyes emokulturális csoportok topográfiája - melyeknek, különösen a 19. század közepén még elég karakterisztikusan eltérő foglalkozási összetételük volt - és az egyes foglalkozásokat űzők vagyoni-társadalmi státusa. Elég, ha arra utalunk, hogy a nagykereskedő mint foglalkozás, a nagyobb vagyon és a belvárosi vagy lipótvárosi lakóhely, illetőleg a zsidó vagy délszláv eredet között a korszak elején még meglehetősen erős összefüggés figyelhető meg 29 A társadalmi státus, vagyoni helyzet és a célszerűség - a hivatalok közelsége - ugyanígy együttesen eredményezte azt, hogy a Várban (I. kerület) feltűnően magas volt a közhivatalnokok aránya. A társadalom fenti térbeli elhelyezkedésében az általunk vizsgált időszakban két átalakulás zajlott le. Az első lényegében a reformkorban indult meg, amelyet egyrészt a zsidó népesség Óbudáról Pestre költözése, másrészt előbb Óbuda, majd fokozatosan Buda nagy részének relatív társadalmi lemaradása - ha úgy tetszik, kispolgárosodása - jelzett. A második folyamat az első világháború után, de még inkább az 1930-as években bontakozott ki. A magasabb státusú rétegek számbeli gyarapodásuk folytán ekkorra már „kinőtték" a pesti és budai Belvárost, és párhuzamosan a városközpont rekonstrukciójával, kijjebb - sok esetben a főváros közigazgatási határán is kívülre, az olcsóbb és szegényesebb elővárosokba - szorították az alacsonyabb státusú, csekélyebb vagyoni erejű munkás és altiszti rétegeket. E folyamattal párhuzamosan megindult az elit egy részének a budai és pesti, városhatáron belüli zöldövezetekbe való kitelepedése is.30 Az urbanizáció és a társadalmi topográfia területi megváltozása mögött Budapest társadalmának két további alapvető társadalmi folyamata húzódott meg: a társadalmi és az emokulturális szerkezet átalakulásáé. A főváros társadalomszerkezetével kapcsolatos történészi vélemények elsősorban a végig viszonylag kisszámú elit, illetőleg ezzel szemben a magas, ráadásul növekvő számú és arányú proletariátus és kispolgárság sajátos együttesében látták annak jellegzetességét.31 Nem kívánunk belemenni a konstruált osztály- és rétegstruktúrák megvitatásának csapdájába - ez írásunknak nem is feladata - az adatbázisunk alapján megállapítható foglalkozási szerkezet azonban némileg más társadalomkép létezésére, illetve más irányú folyamatok lezajlására (is) következtetni enged. 28 KŐRÖSY 1881-1883. III. 18—46. p. 29 BÁCSKAI 1989. 30 SZELÉNYI 1990.; CSANÁDI-LADÁNYI 1986. 31 RÁNKI 1974.; VÖRÖS 1973.; VÖRÖS 1978.; LACKÓ 1980.; BENDA 1985.
