Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
és publikálta saját Statisztikai Közlemények néven megjelenő sorozatát, melynek kötetei, szemben a KSH hasonló nevű sorozatával, már nem kizárólag számadatok közlését, hanem igen részletes elemzését és szöveges értelmezését tartalmazták. A sorozat kötetei a 19-20. századi Budapest-történeti kutatás máig kiemelkedő jelentőségű alapvető forrásai.11 Ezek az adatközlések és feldolgozások részben eltérő időpontjuk, részben a közölt adatok más jellege és gyakran gazdagabb tartalma miatt nem egy esetben szerencsésen egészítik ki a népszámlálásokról a KSH által közzétett demográfiai és foglalkozási információkat, segítenek értelmezésükben, sőt esetenként kiegészítik, avagy korrigálják őket. Település és társadalom Budapesten a 19. és 20. század közepe között Mielőtt a budapesti családok és háztartások 19-20. századi történetének elemzésébe mélyebben belebocsátkoznánk, szükségesnek tűnik a főváros gazdaság- és társadalomtörténetének fő vonalait, illetve a fenti együtt élő csoportok, avagy mikroközösségek környezetét alkotó, életmódjukat befolyásoló települési, lakás- és infrastnikturális viszonyok alakulását röviden összefoglalni. Budapest társadalomtörténetének alakulását a vizsgált időszakban három sajátos tényező határozta meg: a főváros földrajzi helyzete, társadalmának eredete és topográfiai fejlődése. Mindezek közül talán legalapvetőbb a földrajzi fekvésből adódó helyzeti energia, mivel ez a többi tényezőbe is beleépült. Budapest a Kárpát-medence közepén fekvő mai országterület három legjelentősebb földrajzi tájegységének (Alföld, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység) találkozási pontjában fekszik, így eltérő irányú termelési szerkezeteket tudott összekapcsolni. Részben fekvése miatt, részben a középkorból származó örökségképpen vízi és szárazföldi (majd a régi úthálózat vonalát követően az 1850-es évektől vasúti) közlekedési csomópont is, így minden tényező oda hatott, hogy a 19. század közepétől egyértelműen az ország kereskedelmi és pénzügyi központja legyen. Sőt kedvező adottságai révén Pest-Buda már a 18. század végétől lényegében az egyházi központi szerepkör kivételével fokozatosan az összes fontos politikai, adminisztratív és kulturális központi funkciót magához vonzotta.12 Míg a város mint település kontinuitása hosszú, nagyjából két évezrednyi folyamatos múltra tekinthet vissza, addig társadalomfejlődését inkább a megszakítottságok jellemzik, mint az állandóság. A város középkori, majd 16-17. századi társadalma éppúgy más-más összetételű és eredetű lakosságot jelentett, mint az utána következő időszaké. Vagyis az általunk tárgyalt kor, a 19-20. század budapesti társadalmának eredete valójában csak a városegyüttest a törököktől való visszafoglalást követően, a 17. század végén, a 18. század elején újra benépesítő bevándorlókig vezethető vissza. Budapest további sajátossága, hogy az általában egy magból kinövő európai nagyvárosokkal szemben a magyar főváros eleve három önálló, saját színnel, saját karakterrel rendelkező város összeolvadásából keletkezett. A legrégibb és legpatinásabb közülük a szabad királyi városi jogállású Buda, a középkori Magyarország fővárosa egész időszakunkon végig kormányzati centrum szerepet töltött be, részben hivatalnoktelepülésjellege volt. Ezzel szemben Pest, szintén szabad királyi város, a 19. század elejére az ország legnagyobb piachelyévé növő kereskedőközpont volt, míg Óbuda csak mezővárosi rangú, kistáji szerepet játszó, kamarai uradalmi központ, lakói elsősorban szőlőműveléssel, kézművességgel és kiskereskedelemmel 11 A sorozatban megjelent kiadványok jegyzékét 1. Szeredás Judit bibliográfiájában (SZEREDÁS 1970). 12 PERÉNYII. 1974. 25. p.
