Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Család, élet, társadalom a 18-20. században

1793-1795 közötti házasságkötésekből, illetve a nem nemesek összeírásából egyaránt az 5-25-70 százalékos arány világlik ki (15. táblázat). Ha az egyes foglalkozási csoportok státus szerinti összetételét nézzük (15. táblázat, 3. ábra), azt látjuk, hogy az értelmiségiek 84 százaléka a privilegizáltak közé tartozik - nemes vagy polgár. Magas a polgárok aránya a kereskedők (40 százalék) és a kézművesek (55 százalék) között is. Ezenkívül még az ismeretlen foglalkozásúak között találunk egy számottevő arányú nemesi csoportot - mint fentebb ernlítettük, foglalkozásukat háromnegyed részben nem ismerjük. Vagyis a kvahfikáltabb foglalkozásokkal rendelkező népesség számottevő része a 18-19. században formális jogi kiváltságokat is szerzett magának, illetőleg más olvasatban túlnyomórészt eleve a privilegizált csoportokból került ki. (Tegyük hozzá, hogy a nemesi férfiak körülbelül negyede-harmada nem szerepel az adóösszeírás rubrikáiban.) Próbáljuk ezek után összegezni azt, ami a különböző forrásokat egymással összehasonlítva Buda város társadalmi státus- és foglalkozásszerkezetéről összeírásaink alapján megállapítható (16. táblázat). Településünk a szokásos városi társadalom képét mutatja: nagyszámú napszámos (kapás), zsellér réteg teszi ki a lakosság többségét. A kisebbség kézművesekből és kereskedőkből áll, és amiben Buda némileg különbözik a többi várostól: az átlagot meghaladó számú és arányú tisztviselő-értelmiségi él és dolgozik itt. Százalékokban fogalmazva: a tisztviselő-értelmiségi réteg 6-7 százalék körülire, a kézművesség 32-35, a kereskedők 7-8, a napszámos/kapás réteg 45-55, az egyéb - főként marginális elemek - 2-4 százalék körülire tehető. Reálisan ennél pontosabb adatokat nem lehet megadni, mert a) az egyes források adatai számszerűleg (és néhol arányaikban is) kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól; b) a hagyományos világ lakói közül ténylegesen igen kevés az, akit egyetlen foglalkozással, egyetlen jövedelmi forrással lehet jellemezni. A tisztviselők, kereskedők, kézművesek, sőt még a napszámosok egy részének is van ingatlana (ház, kisebb-nagyobb darab szőlő), így nem ritkaság, hogy ugyanaz a személy két forrásban két különböző társadalmi/foglalkozási csoportba sorolódhat be. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy összeírásainkkal csak a társadalmi rétegződés bizonyos dimenzióit tudjuk több-kevesebb pontossággal felmérni. A szóban forgó források nem képesek érzékeltetni a tényleges vagyoni különbségeket, a társadalmi presztízst, a kulturális, valamint a biológiai/demográfiai státust, és legfőképp nem igazán alkalmasak arra önmagukban, hogy az egy-egy személyre, ületve családra jellemző státuskomplexitást ábrázolni tudják.26 26 Egy-egy személy társadalmi státusa (privilegizáltsága), foglalkozása, adóalapja (főként ingatlanbirtoka) családi-demográfiai státusa, városi-hivatali funkciója szerint különböző pozíciókban lehetett. Ugyanígy egy háztartásban - különösen ott, ahol egynél több család élt együtt - különféle státusú személyek is előfordulhattak, vagyis a hagyományos, „családfő" alapján történő besorolás sem minden esetben tükrözi pontosan az adott elsődleges csoport társadalmi helyzetét. Ezek az egyének, családok és háztartások közötti finomabb különbségtételek azonban csak a társadalom egyedeinek több forrást párhuzamosan felhasználó, név szerinti vizsgálata révén állapíthatók meg. Ilyenekre igen nagy szükség lenne, bár meg kell jegyeznünk, hogy az e fajta elemzések nemcsak módszertanilag bonyolultak, hanem egy Buda, vagy ahhoz hasonló méretű nagyváros esetében megvalósításuk a nagy esetszámok miatt igen komoly anyagi-technikai feladatokat is ró az erre vállalkozókra (vö. FARAGÓ 1987). Lényegében olyan helyzetet jelent, mintha egy kutató - szerencsés esetben egy kisebb csoport - arra vállalkozna, hogy utólagosan elvégezzen egy népszámlálást.