Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
hető, hogy az 1785-1787. évi famíliák nem azonosak a mai háztartás fogalmával - ami egyébként meghatározásukból is kiderül9 -, hanem bennük a családos szolgákat, alkalmazottakat alkalmazójukkal, „gazdájukkal" együtt, egyetlen egységnek tekintik. A családok nagyságára vonatkozóan az egykorú demográfiai adatok ismeretében az 1782 előtti lélek-összeírási adatok látszanak reálisnak, a népszámlálásoké nem (4. táblázat). Az eltérés - a népszámlálások másfél fővel nagyobb, az átlagos háztartásnagyságot is meghaladó „családnagysága" - minden valószínűség szerint mindkét esetben számítási hibán alapul: míg a lélekösszeírások ténylegesen házaspárokat vettek számba, addig a népszámlálások csak a házas férfiak adatát adták meg. Utóbbi esetben a házas férfiakhoz viszonyított teljes népességszám az egyedülállókat (többek között nagyszámú özvegyasszonyt) és a szolgákat is magában foglalja, vagyis a segítségükkel kiszámítható arány nem a tényleges biológiai családnagyságot tükrözi, hanem annál lényegesen nagyobb értéket mutat, előbbi esetben pedig a számok nem ugyanarra a népességre vonatkoznak, mint a népszámlálások. Magukban foglalnak az átlagtól eltérő korú és családnagyságú idegeneket, ugyanakkor hiányzik belőlük a város privilegizált állandó lakosságának egy része. Ami a háztartások nagyságát illeti, ott az 1785-1787. évi értékek (4,62, illetve 4,76 fő/háztartás) reálisnak tűnnek (4. táblázat), és probléma nélkül összevethetők az 1869. évi 4,43 fő/háztartás arányszámmal is.10 Ezzel szemben a 19. század eleji nem nemes összeírások 3,4—4,0 fő/háztartás értékei valószínűtlennek látszanak. Utóbbiaknái feltehetőleg azzal kell számolnunk, hogy az összeírásból kimaradt privilegizált elit (a nemesség) háztartásait több esetben csak néhány alkalmazott reprezentálta, és valószínűleg hiányos az ideiglenesen a háztartásokban élők (elsősorban a szolgák, cselédek) összeírása is, így aránytalanul lecsökkent egyes városnegyedek, sőt az egész város átlagos háztartásnagysága. A valódi háztartásnagysághoz talán akkor járunk a legközelebb, ha az 1812. évi, nem nemes összeírás famíliaszámát az ugyanarra az évre vonatkozó egyházi névtárban található össznépességi adathoz viszonyítjuk, mely így 4,79 fő/háztartás értéket ad. A hiteles össznépesség-adatok a fentiek figyelembevételével tehát igencsak nehezen állapíthatók meg, illetve válogathatok ki a 3. táblázatban, közölt számok közül. Ha az 1785-1787. évi népszámlálások leginkább megbízhatónak tartható arányait (egy házra eső háztartások száma, átlagos háztartásnagyság) vesszük alapul, akkor 1760 körül Buda népességét 18-20 ezer főre, az 1770-es évek végén, illetve az 1780-as évek elején 23 000 főre becsülhetjük, melyhez a katonaság nélkül is legalább 2000 fő ideiglenes lakó számítandó hozzá. 1812-ben az alapnépesség nagysága ugyanezzel a számítási technikával már 27 000 fő feletti -ez egyébként nagyjából megegyezik az egyházi névtárak adataival -1820-ra pedig feltehetőleg 30 ezer körülire nő. (Az ugyanezen évre vonatkozó egyházi névtári lélekszámadat azonban ennél kevesebb, mindössze kereken 27 ezer fő.11 ) Mindez egyrészt egy Pesténél visszafogottabb, de mégis dinamikus népességnövekedést jelez, másrészt a népesség-összeírások eredménye és 9 A népszámlálás szerint az úgynevezett „közös kenyéren" élők tartoznak egy famíliába (egy háztartásba), a meghatározás nem említi kritériumként az együtt, illetve egy fedél alatt lakást (THIRRING G. 1938. 150. p.). Az 1850-es évek óta használt modern statisztikai háztartásfogalom, a „lakófél" (Wohnpartei) meghatározásába viszont csak az együttlakás tartozik bele, a külön lakrészekben lakó személyzetet már - különösen, ha családot alkotnak - önálló „lakófélnek" tekintik. 10 Népszámlálás 1869. 11 Indulásuk után néhány évvel már az egyházi névtárak népességadatai is bizonytalanná válnak. Több ízben előfordul, hogy egy-egy plébánia adata egy-két évig ismétlődik. A vízivárosi Anna-templom új plébánosa például hivatala átvételét követően 1817-re vonatkozóan körülbelül 2000 fővel kisebb népességszámot jelentett be, mint
