Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
HÁZASSÁGKÖTÉS ÉS TÁRSADALOM - BUDA VÁROS A 18-19. SZÁZAD FORDULÓJÁN1 (Esettanulmány) Bevezető - forrás és módszer Buda és Pest 18-19. századi történetének monumentális összefoglalója2 számos előtanulmányra támaszkodva, de talán egy kicsit túl korán született meg. Kiadása időszakában a modem társadalomtörténet-írás és történeti demográfia módszerei Magyarországon még kevéssé, viszonylag szűk körben váltak csak ismertté, befejezett vizsgálataik, közzétett eredményeik még alig voltak. Bár Pest városára vonatkozóan az anyakönyv társadalomtörténeti szempontú hasznosításával többen próbálkoztak - közülük is kiemelnénk Fallenbüchl Zoltán és Turányi Koméi munkáit3 -, Bácskai Vera alapvetőnek számító, anyakönyvi adatokat elemző írása például csak évekkel az összefoglaló Budapest-monográfia megjelenése után látott napvilágot.4 Jelen tanulmány Buda városára vonatkozóan próbálkozik meg hasonlóval, azzal a különbséggel, hogy pillanatnyilag mindössze egyetlen időszakra, a 18. század végére összpontosítjuk figyelmünket. Buda város anyakönyveinek elemzése Pestéihez képest némileg kényelmetlenebb feladat, hisz a 18. század végén csak a római katolikusokra vonatkozóan is legalább hét anyakönyvet kell átnézni, hogy a lakosság többségéről a társadalomtörténet szempontjából fontos, illetve hasznos adatokat összegyűjthessük,5 míg ugyanez Pest esetében néggyel is megoldható. Ráadásul szinte nincs két egyformán vezetett anyakönyv (1. táblázat). A feljegyzésekben számos pontatlansággal és hiánnyal voltunk kénytelenek dolgozni. Rendszeresen pontatlanul jegyezték fel például a származási, illetve születési és lakóhelyeket. Tulajdonképpen a fenti három fogalomra vonatkozó információk nem választhatók szét egymástól, sőt az is esetleges volt, hogy egyáltalán feljegyezték-e őket. Igazában csak az idegenből jöttek rögzítésében látszik ezzel kapcsolatban némi következetesség, de a Felső-Víziváros és a Tabán esetében még ez is nagyon hiányosan valósult meg. Utóbbi városnegyedekre nézve csak az 1795. év feljegyzései látszanak úgy-ahogy használhatónak. A tabáni anyakönyv ezenkívül az általunk vizsgált években következetesen mellőzte a foglalkozás és családi állapot feltüntetését, a budavári Nagyboldog-1 A tanulmány elkészítését az OTKA (506. sz. program, 1991-1994.) segítsége tette lehetővé, melyért az alapítvány kuratóriumának ezúton is köszönetet mondunk. 2 NAGY-BÓN1S 1975. 3 FALLENBÜCHL 1963.; TURÁNYI 1963. 4 BÁCSKAI 1979. 5 1785-ig Budán összesen hat helyen anyakönyvezték a római katolikusokat (Budavár: Nagyboldogasszony- és Szent Jobb-plébániák, Víziváros, Tabán, Országút és Újlak). Az 1786-1787. év folyamán Krisztinaváros és Alsó-Víziváros önálló anyakönyvezésbe kezdett, és külön nyilvántartásba kezdett a katonaság számára a helyőrségi templom is. Jelen feldolgozás utóbbit, valamint a várbeli Szent Jobb-plébániát nem foglalja magában, mivel sajátos társadalmi rétegeket — a katonaságot, illetve a királyi palota személyzetét - érintő működési körük, alacsony adatszámuk és az anyakönyvezés során a kor nem eléggé alapos szabályozásai következtében óhatatlanul jelentkező kisebb-nagyobb eltéréseik a vizsgálat számára inkább a problémák, mint a megbízhatóság növekedésével jártak volna. Hasonló okokból voltunk kénytelenek nélkülözni a budai görögkeleti anyakönyvek használatát is. A város kórházaira vonatkozó 1790-es évekbeli anyakönyvekkel sem rendelkezünk, hiányuk azonban a házasságkötéseket - ellentétben a halálozásokéval - nyüvánvalóan nem torzítja
