Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Család, élet, társadalom a 18-20. században

birodalom más tájai felé. Tekintettel arra, hogy ez a katonatiszti réteg amúgy sem tartozik a migráció szokásos vizsgálati csoportjai közé, a továbbiakban ad taikat figyelmen kívül hagyjuk, csak a szálláshely-választási szokások kapcsán térünk majd smét vissza hozzájuk. A „civilek" 95 százaléka férfi (11-12. táblázat), ezen bef". közel harmaduk tisztviselő, 5 százalék vállalkozó és kereskedő, 9 százalék pedig különböző » .telmiségi foglalkozásokat gyakorol. A maradék földbirtokos és ismeretien - e két csoport f,gyéi .elműen nem választható szét egymástól, mert a nemesek jelentős részét, az arisztokrat jkat ps dig szinte teljes egészében foglalkozásmegjelölés nélkül tüntették fel a jegyzékekben. A tisztviselők közel harmada központi állami szervnél dolgozik, 45 százalék megyei, 9 százalék városi tisztviselő, a többiek külföldiek, illetve ügyvédek/ügyészek (utóbbiaknál a szabad- és közfoglalkozásúak nem különíthetők el egymástól). A gazdasági szakemberek közel kétharmada kereskedő, a többi egy kivételével kézműves és ipari vállalkozó. E csoport érdekessége, hogy az iparosok túlnyomó része és a kereskedők fele külföldi - a Pestre látogatók között mindössze 3 iparos, 1 hajós és 9 kereskedő magyarországi lakhelyű. Az egyéb foglalkozásúak negyed része nyugdíjas katonatiszt, ugyancsak közel negyedük orvos és gyógyszerész, a többiek pedig főként tanárok és papok. A külföldieknek nemcsak foglalkozás szerinti összetétele, hanem származási, illetve lakóhelye is érdekes képet mutat. Majdnem 90 százalékuk kelet-európai - 22 fö az Osztrák Császárságból, öt a Török Birodalomból, három pedig egyéb közép- és kelet-európai területekről (Poroszországból és Lengyelországból) érkezett Pestre. 44 százalékuk kereskedő és vállalkozó, közel negyed részük pedig tisztviselő. Úgy tűnik, hogy túlnyomó részük hivatalos ügyben érkezett, illetve utazott keresztül Pesten - mindössze egy bécsi festőről és esetleg a két angol vendégről gondolhatjuk azt, hogy kedvtelésből utaztak ide. Valószínű persze, hogy a Pestre érkező külföldiek számát és foglalkozási összetételét a háborús viszonyok a hazai utazásoknál még jobban befolyásolták. Ezzel együtt azonban feltűnő, hogy a szövetséges vagy semleges német államokból, Skandináviából, Dél-Európából szinte senki sem található a külföldiek között - mintha Pest városa ekkor még egyáltalán nem lenne olyan fontos úti cél, mint ahogy azt az idegen utazók megfigyeléseinek hazai feldolgozásai alapján vélnénk.37 Ami az utazók számának szezonális ingadozását illeti (11. táblázat, 1. ábra), két sajátosság figyelhető meg. Először is 1805 decemberétől kezdve egészen 1806. április végéig általánosságban csökken, illetve alacsony az érkező idegenek száma. E mögött egyrészt a tél és a kora tavasz során megnehezült közlekedés, a megromlott útviszonyok sejthetők, de legalább ilyen gyanús az egybeesés a mozgó katonatisztek ebben az időben hirtelenül megnövekvő számával. A vonuló hadseregek évszázadok óta arra késztetik a „polgári" lakosságot, hogy kitérjen az útjukból. A másik sajátosság a vállalkozók/kereskedők csoportjánál tapasztalható. Bármennyire kicsi is ugyanis esetszámuk, szembetűnő az a sajátos lüktetés, melyet érkezésük mu at - a dátumokból következőleg ennek ritmusa elsősorban a pesti vásárokhoz alkalmazkodik. (Nyomokban ugyanez a ritmikusság észlelhető a „birtokos" csoportban is.) Utóbbiak jelentős része akár mint eladó, akár mint vásárló, akár mint egyszerű érdeklődő minden bizonnyal rendszeres látogatója a pesti vásároknak. Ha az egyes foglalkozási csoportokba tartozó férfiak társadalmi státusát/rendi állását nézzük meg (13. táblázat), azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a birtokosok tartoznak kivétel nélkül a nemesek közé - ez természetes, jogilag ekkor ebbe a csoportba még más nem nagyon tartozha-36 A háború miatt egy területre koncentrált katonaságot a zavartalan ellátás - illetőleg az ellátási terhek megosztása -érdekében ismét „szétterítik" a különböző tartományok között. 37 GYÖRFFY 1991.