Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
akkoriban a nők főfoglalkozása, legfontosabb tevékenységi köre lakóhelyüktől függetlenül falun és városon egyaránt, egészen a 20. századig a család és a háztartás. A sajátos munkaerő-kínálatból következik, hogy & Kundschaftsamt már a 19. század elején részben a későbbi munkaközvetítőre emlékeztető tevékenységet folytatott: nemcsak közvetített, hanem bizonyos mértékig szabályozni is igyekezett a szolgálatot keresők munkavállalásának rendjét. Erre utal az a közlemény, amely felhívja az álláskeresők, különösen a szolgálatot vállalni kívánó nők figyelmét arra, hogy nem elég szóban hivatkozni korábbi munkahelyükre, hanem onnét írásos igazolást kell hozni ahhoz, hogy az álláskeresők jegyzőkönyvébe (ämtlichen Protokolle) bekerülhessenek. Ha ilyennel nem rendelkeznek, kóborlóknak tekintendők, akiket a rendőri hatóságoknak jelenteniük kell {Pester Kundschaftsblatt, 1805. No. 4., július 3.). Az álláskínálat (9. táblázat) lényegében illeszkedik az eddig elmondottakhoz. Sokkal kisebb mértékű, mint a kereslet, az ajánlott állások kereken fele nevelő és a számszerűleg meg nem határozható varrónő és konyhalány kivételével kizárólag csak férfiakat keresnek. Az élet fontos eseményei - népmozgalmi adatok a Pester Kundschaftsblatt hasábjain Polgári társadalmakban a helyi sajtónak manapság is kedvenc témája a helyi népmozgalom. Sokszor több oldalt is kitesznek a nevesebb helyi polgárok esküvőjéről, haláláról, elköltözéséről, gyermekének születéséről közölt hírek, búcsúztatók. Természetesen ezeket az eseményeket az újság szerkesztői és olvasói sem a múltban, sem ma nem a demográfus szemével nézték és nézik, hanem válogatnak - bizonyos társadalmi rétegek, bizonyos események hírértékűek számukra, mások nem. Manapság elsősorban a presztízs és a vagyonosság miatt kerülhet be egy-egy család vagy egyén születése, halála, esküvője, érkezése vagy távozása a helyi lapba, a Pester Kundschaftsblatt azonban alighanem más modellt követett. Külön egy-egy személyről vagy családról szóló írást nem jelentettek meg, hanem a népmozgalmi eseményeket név szerinti jegyzékben kívánták közreadni. Tervezetükben jelezték, hogy közölni kívánják a születéseket és halálozásokat, ebből azonban csak utóbbi került az újság hasábjaira, sőt az is csak részlegesen. Az adatok közlése rendszertelen, gyakran hetek, nemegyszer azonban egész hónap is kimarad. Nem tartalmazza mindig minden városrész adatát, s amit közölnek, az is erősen válogatottnak látszik. (Az elmondottakból következik, hogy e jegyzékek demográfiai elemzésének sok értelme és lehetősége nincs: akit Pest város halandósága érdekel, annak ma is az anyakönyvekhez kell fordulnia.27) Hogy az adatok válogatottak, azt egyrészt a társadalmi-foglalkozási összetétel sajátosságai jelzik - például kevés a korabeli lakosság viszonylagos többségét kitevő kapás, napszámos a halottak között -, másrészt a hihetetlen korösszetétel. Az adott halandósági viszonyok közepette ugyanis a halottak nagyjából felének gyermekkorúnak kellene lennie,28 ezzel szemben az újságban szereplők túlnyomó többsége felnőtt - feltehetőleg csak ezek közlését tekintette a szerkesztőség „hímek". Egyébként lehetséges, hogy a születést épp a magas gyermekhalandó-27 L. erre vonatkozólag Fazekas Csaba Pest városi halálozási anyakönyvekről írott tanulmányát (FAZEKAS 1996.). 28 Moess Alfréd vizsgálatai szerint a szazad harmincas éveiben a Pest városában született csecsemők közel 40 százaléka egyéves kora előtt meghalt, a feljegyzett halálesetek kereken 53 százaléka pedig 10 év alatti gyermek volt (MOESS 1970.).
