Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
kívül Pécset jelölte meg, néhány esetben pedig a Pécs-Szigetvár, Kanizsa-Keszthely, illetve Kanizsa-Veszprém összetétel szerepelt.)43 Mindez arra vall, hogy Kaposvár a 19. század elején egy igen szűk körzet számára is csak másodrendű piacközpont szerepét töltötte be; gazdasági hatósugara nem volt elegendő ahhoz, hogy más városok vonzáskörébe nem tartozó, tiszta piackörzetet alakítson ki. Vonzerejének, központi szerepének gyengeségére jellemző, hogy a 19. század elején Kanizsa és Pécs mellett nem belső, hanem egy harmadik, külső piachely, Veszprém terjesztette ki befolyását a megyére. A három igen jelentős, a tiszta piackörzetéhez tartozó népesség számát tekintve az ország első tíz piacközpontja közé tartozó város hatósugarának metszéspontjában fekvő Kaposvár gazdasági fejlődésének kibontakozására a közlekedési utakat, a városi funkciókat és a városok hierarchiáját sok tekintetben jelentősen módosító vasútvonal kiépüléséig nem volt lehetőség. E tényezőknek tulajdonítható valószínűleg az is, hogy Somogy megye gazdasági életének alakulásában sem tapasztalunk jelentős változást: Fényes Elek leírása szinte teljesen összecseng a 18. századi jellemzésekkel, amikor megállapítja, hogy az ipar és kereskedelem olyan elmaradott, hogy „...a kevés mesteremberek is, mihelyt jobb karba helyeződnek, szőlőt vesznek, és inkább gazdaságra adják magukat". A hajózható folyóvizek, a Balaton közelsége és a „terményekben való nagy gazdagsága" ellenére is csekély a kereskedelem, amit a szerző „a magyar kereskedést közönségesen akadályozó okok mellett a csekély népességgel, nagyobb városok és így a consumensek tökéletes hiányával" s a rossz utakkal magyaráz. A megye „...gabonáját vagy a veszprémi, vagy a nagykanizsai, vagy a keszthelyi piacokra, vagy pedig a boglári és szántódi révekbe hordja, és így mindenkor messze és tengelyen". Nagyatádon nevezetes marhavásárokat tartanak ugyan, de a marhákat többnyire Kanizsán adják el, a gyapjút a zsidók, a sertést a győri és soproni kereskedők vásárolják fel. Bor kevés megy ki a megyéből, arra is főleg a stájerek a vevők, akik a Dráván hajózva vasat hoznak.44 Kaposvár leírásakor Fényes megemlékezik „népes" országos és hetivásárairól,45 mégis úgy tűnik, hogy Szigetvár kézműiparának és kereskedelmének színvonalát magasabbra értékelte, mert e mezőváros jellemzéséhez azt is hozzáfűzte, hogy lakosai a mesterségeket és kereskedést erősen űzik.46 A megye piacainak számító városokat mint jelentős kereskedelmi és kézműipari központokat jellemzi. Kanizsát eleven városnak tartja, „.. .mert Pest és Horvátország, ismét Bécs és Szlavónia, Bosnyák országok között feküdvén, kereskedése nagy fontosságú; sertés-, marhavásárai felette híresek, s a törökországi sertések, ökrök mind itt mennek keresztül; ezenkívül majd csaknem egész Somogy vármegye innen veszi a fabricatumokat és a koloniális portékákat."47 Veszprém lakossága, véleménye szerint, főleg iparból és kereskedésből élt; a város kézműiparát, főleg pedig textil- és malomiparát jelentősnek tartotta. Négy országos vásárt tartottak, de, mint Fényes írja, „...sokkal fontosabb ezeknél pénteken tartott hetivásárja a gabonára nézve, úgyhogy a veszprémi gabonapiac méltán a legelsők közé tartozik hazánkban".48 A Somogy megye területére is kiterjedő hatósugarú harmadik központot, Pécset mint kereskedelmi központot Fényes Mohácsnál jelentéktelenebbnek ítélte ugyan, de kézműiparáról igen elismerően írt.49 43 MOL Regnicolaris levéltár. N. 26. 1828. évi országos összeírás. Somogy megye. 44 FÉNYES 1836-1840. I. 208-209. p. A 18. sz. jellemzést lásd KANYAR 1973. 132. p. 45 Uo. 219. p. 46 Uo. 230. p, 47 Uo. 504. p. 48 Uo. 343-345. p. 49 Uo. 20. p.
