Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
Az idézett leírások természetesen csak a kiemelkedő jelentőségű, az országos vagy egy nagyobb tájegység forgalmában is szerepet játszó vásárokat, egy-egy nagyobb körzet kereskedelmi csomópontjait emelték ki. Kaposvár vásárainak hiánya e leírásokból csupán arra utal, hogy ilyen kiemelkedő kereskedelmi szerepet nem töltött be, amit a város közlekedési viszonyainak, a megye úthálózatának ismeretében nem is lehetne feltételezni. A megyét átszelő két legfontosabb országút elkerülte a várost: a Budáról Horvátországba vezető Marcalin és Iharosberényen keresztül tartott Kaproncára, illetve Kanizsára; a másik, Pécsről kiindulva, Szigetvár és Babócsa érintésével Berzencén keresztül Kanizsára vezetett. A Kaposvárt Péccsel összekötő út ezeknél jelentéktelenebb és rosszabb volt. Kaposvárt - bár megyeszékhely volt - még közvetlen postajárat sem érintette, Budát csak Pécsen vagy Körmenden keresztül tudta megközelíteni.35 Vásárai ilyen körülmények között valóban nem válhattak a termény- vagy állatkereskedelem fontos csomópontjává, s ezáltal a kézműipari termékek jelentősebb piacává, de köz- és birtokigazgatási (uradalmi) központ szerepe és nagyszámú, változatos mesterségeket űző iparosai alapján feltételezhető, hogy legalább a szűkebb körzetébe vagy az alá tartozó uradalom falvainak emporiumává vált. Az adatok azonban azt mutatják, hogy Kaposvár még a 19. század elejére sem vált az uradalom valóságos gazdasági központjává, fő eladó- és vásárlóhelyévé. Az 1802. évi uradalmi összeírásban a Kaposvártól többnyire l-l óra távolságra fekvő 17 falu közül egy sem említi eladóhelyként a várost. 9 Kanizsát, 2 Pécset, 6 pedig Kanizsát és Pécset jelölte meg legközelebbi piacként. A kaposváriak maguk is Kanizsán vagy Pécsett adták el terményeiket. A Széchényi Ferenc számára készített összeírás adatai, bár kevésbé egyértelműen, de hasonlóképpen jellemzik Kaposvár piaci jelentőségét. Az összeállításban szereplő 20 falu egyöntetűen azt vallotta ugyan, hogy nincs piacuk, mert felesleggel nem rendelkeznek, s ha mégis akadna, azt maguk fogyasztják el, de néhány iparos nyersanyagbeszerző helyét megjelölték, és a szinte minden faluban fellelhető zsidó kiskereskedőknél is feljegyezték, hogy mely vásárokat szokták felkeresni. Kaposvárt mint egyedüli nyersanyagbeszerző helyet mindössze 1 kovács jelölte meg (Kiskovácsiban), 2 zsidó kereskedő Kaposvár-Szigetvár-Sárd, illetve Kaposvár-Nagyatád-Szigetvár vásárát látogatta. Ezenkívül még Igal szerepelt egymagában vásárhelyként, különböző összetételben négyen Babócsát, ketten Sárdot vallották vásározó helyüknek. A lábodi kádár áruját Budára vitte, egy szűrszabó pedig Pápán és Veszprémben vásárolt nyersanyagot. Kaposvár tehát a megye többi mezővárosával még az iparcikkek eladását és vételét, illetve a nyersanyag beszerzését tekintve is egyforma, sőt talán bizonyos mértékig amazoknál jelentéktelenebb szerepet töltött be. Az 1785. évi összeírásnak a kereskedelemre vonatkozó adatai is arra vallanak, hogy az itt működő kereskedők elsősorban a helyi, városi szükségletek kielégítésére törekedtek. Az összeírás 4 mercatort sorol fel, akik fűszerárut, textilárut, rövidárut, bőrt, fegyvert tartottak, mindezeket, de különösen a textilárut elég nagy választékban. Áruikat nemcsak helyben értékesítették, hanem eljártak a megye többi vásárára is. Áruik minősége, legalábbis a beszerzőhelyekről ítélve, kielégítő lehetett. A vasárut részben Regedén, részben Pesten vették; vásároltak Sopronban is, valamint a vásározó görög és zsidó kereskedőktől, de volt raktárukon Szíriából és Szlavóniából származó áru is, citromot pedig egyenesen Olaszországból hozattak. Készletük azonban elsősorban magyarországi árukból állt. Az összeíró csupán végezetül, szinte odavetve jegyezte meg, hogy borral, gabonával és mézzel kereskedtek; egyéb forrásaink fényében úgy 35 KANYAR 1973. 133. p.
