Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
Az 1730. évi összeírás 9 árendás zsellér kivételével feltünteti a betelepültek származási helyét és betelepülésének idejét is. (Az utóbbi adatok nem mindig pontosak, mert az összeírtak egy része, köztük jó néhány biztosan azonosítható személy is, a bevándorlás megadott időpontja előtt is szerepelt az adójegyzékekben.) Négy lakos adatait nem adták meg (feltehetően őslakosoknak számítottak), két másik pedig kaposvári születésű volt. így 117 betelepült származáshelyéről, illetve betelepülésének évéről rendelkezünk adatokkal. Közülük 87 (74,3%) magyarországi, 18 (15,4%) horvát-szlavóniai származású volt, 9 (7,7%) pedig külföldről vándorolt be. 3 betelepült származáshelye nincs feltüntetve. A magyarországi származásúak megoszlása a következőképpen alakult: mintegy egyharmaduk (34,5%o) Zalából, illetve Somogy megyéből (32,2%) származott, 13,8% Vas megyéből települt át, 7% Baranyából, 3,4% Fehér, 2,3% Veszprém, illetve Szabolcs megyéből költözött a városba. Egy-egy betelepülő távolabbi vidékről-Nógrád, Pest és Sopron megyéből, illetve Erdélyből érkezett. A betelepültek közül 33 (37,9%) korábban falvakban, 45 (51,8%) mezővárosokban, 9 (10,3%) pedig szabad királyi városokban élt. A mellékelt táblázatból (1. táblázat), mely 5 éves periódusokra bontva mutatja ki a betelepülők számát és összetételét, leolvasható, hogy a beáramlás az 172 l-l725-ös években volt a legnagyobb arányú, amikor évente átlagosan 10 adózó telepedett meg a városban. A vizsgált időszak alatt a magyarországi származású bevándorlók aránya fokozatosan, kismértékben csökkent, míg a Horvát-Szlavóniából beköltözőké növekedett. A külföldről jöttek száma és aránya a legnagyobb benépesülési hullám idején, az 1721—25-ös években volt valamelyest jelentős. Míg az első időben (beleértve a szerződést megelőző éveket is) a város elsősorban a falusiakra gyakorolt vonzerőt, a későbbi periódusok betelepülői között növekedett a más mezővárosokból érkezők száma, ugyanakkor a városokból áttelepülteké jelentősen csökkent. Az adózók számának alakulása az egész évszázadon át, kb. 15 éves szakaszokra bontva a következőképpen alakult:5 (2. táblázat) 5 1720. évi adóösszeírás: SML Ö. 53.; 1736. évi adóösszeírás: SML Ö. 144.; 1751. évi adóösszeírás SML Ö. 65.; 1767. évi úrbéri összeírás SML Ö. 94. illetve MOL P. 108. Rep. 35. Fase. Q. No. 389.; 1784. évi gabona-, illetve bortermés-összeírás MOL P. 108. Rep. 35. Fase. Q. No. 402. A gabonatermés összeírása 358 házat, illetve háztartást és 379 nevet sorol fel; a 358 ház közül 5 a földesúré, 2 a városé, 1 az orvosé, 2 uradalmi alkalmazottaké volt, 1 adózó két házat bírt. A nevek közül 6 szomszédos falvak itteni bérlőié volt. A borösszeírás 308 szőlőbirtokost sorol fel; 4 szőlő a templomé, illetve a plébánosé volt, idegenek birtokában pedig 19. A fennmaradó 295 szőlősgazda közül 20 neve kétszer, 3-é háromszor fordul elő: így a kaposvári szőlőbirtokosok száma 269-re tehető, közülük 229-nek gabonatermése is volt, 40 csak szőlőbirtokkal rendelkezett. Ennek a 40 szőlőbirtokosnak a nevével egészítettük ki a gabonatermelők listájának a névanyagát. 1802: a kaposvári uradalom összeírása (MOL Esterházy család hercegi ága) levéltára. P. 112. SSS. 2276/19. 1828: MOL Regnicolaris levéltár. N. 26. 1828. évi országos összeírás, Kaposvár.
