Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
tett a kimutatottnál. Összevetve a háztulajdonosok és lakók kontinuitását Győrött és Pesten, a következő eredményt kapjuk: Az adózók csoportjai Az adózók száma Győrött 1737-ben A közülük v. leszármazottaik közül 1772-ben előfordulók A pesti 1735. évi adózók v. utódaik közül 1772-ben előfordulók Az adózók csoportjai Az adózók száma Győrött 1737-ben száma %-a %-a Belvárosi háztulajdonos 417 116 27,8 22,6 Külvárosi háztulajdonos 46 19 41,3 17,8 Háztulajdonos összesen 463 135 29,2 21,5 Lakó 225 41 18,2 6,1 Adózó összesen 688 176 25,6 14,8 Győrött tehát az adózó családoknál tartósabb megtelepedést tapasztalunk, mint Pesten. A lakók folytonosságában mutatkozó nagyfokú eltérés várható volt, hiszen a pesti adatok e téren a rossz forrásadottságok miatt még megközelítő pontosságúnak sem tekinthetők. Annál meglepőbb, hogy Pesttel ellentétben Győrött nem a belvárosi, hanem a külvárosi háztulajdonosok tekinthetők a város legstabilabb rétegének. Pedig a lakosság vagyonosabb, társadalmilag, jogilag magasabb rangban elhelyezkedő, városias foglalkozást üző rétegeinek topográfiai elkülönülése itt is éppen úgy megtalálható, mint Pesten (lásd a 8. táblázatot). Sőt Győrött a kézműves- és kereskedöcsaládoknak talán még nagyobb része tömörült a belvárosban, mint ott. A külvárosok elsősorban a napszámosoknak és fuvarosoknak, a csak mezőgazdasággal foglalkozóknak, valamint a más foglalkozásuk mellett gazdálkodó rétegeknek adtak otthont, de a század végén már itt találjuk a nemesi családok túlnyomó többségét is. 1772-ben még a kereskedők jelentős része, csaknem 70%-a a külvárosokban élt, a század végére azonban nagy részük beköltözött a belvárosba a termény- és állatkereskedök, valamint a piaci árusok kivételével. A belvárosi és külvárosi lakosok közötti vagyoni különbséget jól érzékelteti az adó megoszlása a különböző városrészek között. 1757-ben a városban beszedett 11 453 forint adóból 5589 forintot, az évi adó 49%-át az adózók 34%-át kitevő belvárosi adózóktól szedték be. Míg a külvárosokban az egy főre eső évi adó átlagösszege 4 forint, a belvárosban 8 forint volt. 1772-ben 13 654 forintból 5875 forintot, azaz az adó 43%-át vetették ki az adózók 35,5%-át képviselő belvárosiakra. Az egy főre eső adó összege ekkor is 8 forint volt, szemben a külvárosi 6 forinttal. 1800-ban a 19 206 forintból 8307 forint (43%) esett a belvárosra, melynek lakói ekkor az adózók 31,6%-át tették ki. Az egy főre eső adó összege ekkor a belvárosban 12, a külvárosokban 7 forint volt. A belvárosi és külvárosi adózók eltérő jogi-társadalmi helyzetét mutatja az is, hogy míg a belvárosban lakóknak 1757-ben 36, 1772-ben 49,7%-a rendelkezett polgárjoggal, a külvárosokban ezek aránya csak 12,6, illetve 26,6% volt.25 25 Győrött egyébként sokkal kisebb volt a polgárok aránya az adózók között, mint Pesten, ahol 1733-ban a belvárosi háztulajdonosok 58%-a, 1786-ban 70%-a rendelkezett polgárjoggal. Ez utóbbi időpontban a külvárosi háztulajdonosok 39%-a volt polgár.
