Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Polgári pályák (sorsok)
Országmozgósítási előadói tevékenysége során, jó összeköttetéseit is felhasználva, mintegy 200 katonai szolgálat, illetve munkaszolgálat alóli mentesítést intézett el, közöttük számos baloldali elkötelezettségű és zsidó származású alkalmazott számára. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert ifjúkorában, annak ellenére, hogy apja naplójában nemegyszer fejezte ki őszinte háláját és ragaszkodását pártfogója, a zsidó Wechselmann Ignác iránt, Béla csakúgy, mint lánytestvérei, nem volt mentes az „úri antiszemitizmus" előítéleteitől.16 Ezek az előítéletek azonban nem akadályozták meg a nyilas atrocitások elítélésében és bizonyos fokú mentési tevékenységben. A felmentések elérésén kívül 1944. március 19-én az igazgatóság úgy döntött, hogy a rádiónál még alkalmazásban levő néhány zsidó származású munkatársat azonnal fizetéses szabadságra küldik, mielőtt még a németek megszállják az épületet. 1939-től politikai szerepet sem az MTI-nél, sem a rádiónál nem töltött be, amennyiben sem a műsor-, sem a hírszerkesztés nem tartozott hatáskörébe. Az Igazoló Bizottság, majd a Népbíróság tárgyalásain azt vallotta, hogy azért nem adta fel pozícióját a német megszállás után, mert úgy vélte, hogy a kormány napjai meg vannak számlálva, de addig is információi révén segítheti a kormányzó németellenes törekvéseit, majd kiugrási kísérletét. Azt sem tagadta, hogy anyagi okok: fizetése és főleg jelentős részvénytulajdona is maradásra késztették. Kétségtelen, hogy a német megszállás után bizonyos, hivatali beosztásától független németellenes politikai tevékenységre vállalkozott. A Sztójay-kormány megalakulása után ő közvetítette a miniszterelnökségi sajtófőnöknek az igazgatóság határozatát arról, hogy nem vállalják a megváltozott politikai irányvonalat, ezért került sor Kolosváry-Borcsa Mihály személyében kormánybiztos kiküldésére a rádió élére. Közvetlenül a német megszállást követően felhívta a Külügyminisztérium sajtóirodájának figyelmét arra, hogy németeknek nincs tudomásuk az Alagútba rejtett Hell-rendszerü rádióadó készülékről, amelyet fel lehetne használni a külföld tájékoztatására. Kezdeményezése azonban nem valósult meg. A Lakatos-kormány megalakulása után Horthy bizalmasait rendszeresen tájékoztatta a külföldi hírekről, október elején pedig a lakosság tárgyilagos tájékoztatásának megszervezése érdekében javasolta egy külföldi híreket is tartalmazó bizalmas tájékoztatónak elküldését több száz címre, valamint a lakosság szélesebb körének „szájpropagandával" való informálását. Ez ügyben október 13-án a kormányzó is fogadta. Már október elején tudomása volt a háborúból való kiugrás és az azt bejelentő proklamáció előkészületeiről. Október 15-én a bemondás zavartalanságának biztosítására őt is berendelték a stúdióba. Ezt követően a rádióban már nem jelent meg, letartóztatástól félve elhagyta lakását, és bujkálni kényszerült. Pest felszabadulása után a Részvénytársaság tulajdonosai nevében felajánlotta szolgálatait a kormánynak, és kapcsolatba lépett Ortutay Gyulával, a rádió kinevezett vezetőjével. 1945 februárjában az Ortutay által felállított házi igazolóbizottság igazolta csakúgy, mint 1945 nyarán a Magyar Nemzeti Gazdasági Bank Igazoló Bizottsága is, amely intézményben szintén az igazgatóság tagja volt. 16 A lányok leveleikben gyakran panaszkodnak, hogy az üdülőhelyi társaságban és más szórakozóhelyeken túl sok a zsidó. Béla önkéntesi éveire készülve elégedetten állapítja meg, hogy csapata tisztikarában erőteljesen csökkent a zsidó tisztek száma, ennek némileg ellentmondóan a frontról írott leveleiben viszont kárhoztatja a zsidókat azért, hogy nem vesznek részt a haza védelmében.
