Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Polgári pályák (sorsok)
A harmadik generáció A két Havel fivér életútja A harmadik generáció életútjának bemutatását kezdjük a naplóíró és fivére személyével. Havel Lipót életútja Havel Lipót 1858-ban, 11 éves korában maradt félárva, Károly fivére ekkor 6 éves volt. Anyjuk ruha- és fehérneművarrással tartotta el két fiát, idegeneknek volt kénytelen dolgozni,4 mint fia a naplóban többször is keserűen megjegyezte, ami arra vall, hogy bár maga is hosszú ideig egy építési vállalkozó alkalmazottja volt, értékrendjében az önállóság, a nem idegeneket szolgáló munka előkelő helyen állt. Anyját nehéz helyzetében nővére, Schumandelné - maga is szerény helyzetű, sokgyermekes özvegy - szeretetteljesen támogatta, de többi testvére is segítette fiának elhelyezésében, taníttatásában, valamint az apai örökségre előlegként folyósított összegekkel. A nehéz anyagi körülmények között Lipót csak a négy alsó (elemi iskolai) osztályt végezte el, de a szokásosnál hosszabb ideig és nagyobb buzgalommal látogatta a rajziskolát. Nála jóval idősebb unokatestvérei, a Schumandel fiúk tanították meg neki az építészethez szükséges elméleti ismereteket. 1861-ben inasnak szegődött Wechselmann Ignác építőmesterhez, feltehetően a már korábban ott dolgozó unokatestvérei, elsősorban a vállalati ranglétrán már magasan álló Bartek Johann üzletvezető támogatásával. A gyakorlati ismeretek megszerzése mellett a téli időszakban szorgalmasan látogatta a rajziskolát, mert minden vágya az volt, hogy rajzolóként az irodába kerülhessen, és nagyobb anyagi támogatást nyújthasson anyjának. Inasévei kezdetén egy gyerekes csíny miatt főnöke csaknem kirúgta, majd egy éven át nagy ellenszenvvel figyelte tevékenységét. Ez még nagyobb szorgalomra és pontosabb munkára sarkallta, ezen erényeit főnöke is kénytelen volt elismerni, és inasévei végére annyira megkedvelte, hogy kedvencévé vált. Lipót naplójában az esetből két morális következtetést vont le: 1. A tetterős embert a sorscsapás sem rendítheti meg, nem hagyja el magát, hanem mindent megtesz, hogy a szerencsétlenség következményeit elhárítsa, vagy legalábbis enyhítse. 2. Wechselmann vállalkozásában befutott karrierjét kizárólag saját erejéből és teljesítményeivel alapozta meg, mert ha felvételében lehetett is szerepe az üzletvezetői posztot betöltő unokafivérének, a rokonnak szóló kedvezést saját ostobasága semmissé tette, s a főnök jóindulatát önerőből szerezte vissza. 1864-ben felszabadult, kisebb megszakításokkal a cégnél maradt mint kőművessegéd, közben szorgalmasan gyakorolta a rajzolás művészetét, és önképzéssel mélyítette el elméleti ismereteit. 1866-67 telén rajzolói állást kapott egy gépésznél, ami az áhított munkán túl téli keresethezjuttatta. 1867-től Wechselmann irodai munkát adott neki, párhuzamosan segédpalléri feladatokat kapott néhány nagy építkezésen, keresete ekkor ugrásszerűen megnőtt. 1869-ben unokatestvére, a korábbi üzletvezető Bartek Johann halálát követően főnöke az állást neki ajánlotta fel, azaz 22 éves korára a cég üzletvezetői posztját töltötte be. Ez jelentősen megnövelte jövedelmét, a család anyagi helyzete jobbra fordult, sőt ez időben kezdte saját vagyonát is meg-4 „...musste unsere arme Mutter lange Zeit für fremde Leute arbeiten.
