Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Polgári pályák (sorsok)

szerű benyomást kelt, bár nem napról napra vezeti, hanem csak a fontosabb dátumokra szorítkozik. Az évek során a bejegyzések megritkulnak, előfordul, h< gy csak decemberben készít mérleget az elmúlt év eseményeiről, eredményeiről. A napló íind szűkszavúbb: jellemző, hogy például első gyermekének fejlődéséről (az első fogak meg ^lenese, az első lépések megtétele stb.) elég részletesen beszámol, a többi gyermeknél már ilyen részletekkel nem bíbelődik. A célkitűzésnek megfelelően a napló szinte kizárólag a családi események regisztrálására szorítkozik, és négy témakört ölel fel: 1. családtagok születése; 2. családtagok betegsége vagy halála; 3. utazások; 4. minden év végén megvonja az an>agi mérleget: néha egy-egy jelentősebb építkezés említésével állapítja meg, hogy az elmúlt év gyarapította-e vagyonát, emelte-e tekintélyét, vagy éppenséggel veszteséggel zárult. Ennek kapcsán Havel megemlékezik az építőipari konjunktúrákról és dekonjunktúrákról, a munkabérek alakulásáról is. A külvilág hírei viszont alig szűrödnek be a napló lapjaira: az első világhábon'i kitöréséig egyedül Ybl Miklós haláláról emlékezik meg meleg szavakkal, de ezt a közöttük fennálló szoros üzleti kapcsolatok miatt csaknem családi veszteségként éli át. A háborús események is elsősorban a fronton szolgáló fiúk szempontjából kerülnek terítékre, a két forradalom időszakát és az utána következő éveket főleg a drágaság, a vagyon felélése, a családi háztartás mind nehezebbé váló fenntartása szempontjából említi szűkszavúan. A feljegyzések szinte egy fél évszázadon át változatlan szerkezete önmagában is érdekes, mert azt tükrözi, hogy mit tartott egy beérkezett polgár családja története szempontjából fontosnak és említésre méltónak. A klasszikus naplóknak a mindennapi élet megismerése szempontjából oly fontos információit viszont nélkülöznünk kell, illetve bizonyos mozzanatokat csak a gyerekeknek a távol levő szülőkhöz írott, illetve a távol lévő gyerekek hazaküldött leveleiből lehet hézagosan rekonstruálni. A család első és második generációjának sorsa Havel Lipót felmenői apai és anyai ágon egyaránt kőművesek, kőművespallérok voltak, s mint látni fogjuk, a család kiterjedt építőipari „dinasztiát" alkotott. A család mindkét ága a katolikus vallást követte. Apai nagyapja, Simon kőművespallér Csehországból vándorolt Pestre, ismeretlen időpontban, de bizonyosan 1822 előtt. Felesége, vezetéknevéből ítélve (Pruppecz), szintén csehországi eredetű lehetett. Lipót apja, János már Pesten született 1822-ben. Segédként Kasselik építőmesternél volt 10 hónapig alkalmazásban, majd Bécsben és más ausztriai városokban töltötte vándoréveit 1839 és 1842 között. Pestre hazatérve csaknem három évig másodpallérként dolgozott Kasseliknél, majd másoknál állt pallérként alkalmazásban, de önállóan is vállalt munkát. 1847-ben, 25 éves korában házasodott, sógornőjét, az ugyancsak 1822-ben született Bartek Klárát vette el. A családi élet kezdetben rendezett, Jánosnak volt rendszeres munkája, de befolyásolható emberként rövidesen rossz társaságba keveredett, és iszákossá vált. Egyre kevesebb munkához jutva még saját (ital)szükségletét sem tudta fedezni, a család eltartásáról az anyának kellett gondoskodnia. Az elhatalmasodó alkoholizmus először súlyos betegséghez vezetett, majd elméje is megbomlott, és 1857-ben önkezével vetett véget életének. A feleség édesapja, Bartek Alexander kőműves Morvaországból származott, ismeretlen időpontban telepedett le Pesten, s Ekker Anna személyében helyi születésű lányt vett feleségül,