Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
amiben talán szerepe volt annak is, hogy ez idő tájt a zsidó nagykereskedő-családoknak jóval kevesebb gyermekük született, mint a század elején. A több fiú önálló üzletalapításának a század elején követett stratégiája mindenesetre hozzájárulhatott ahhoz, hogy sokkal több zsidó kereskedő cége maradt fenn az 1870-es évekig, mint testületi kereskedőé. A pesti nagykereskedők házassági kapcsolatai többnyire saját körükön belül szövődtek. Egyes kereskedőcsaládokat többszörös rokoni szálak fűztek össze. Lányaikat gyakorta hivatalnokokhoz, értelmiségiekhez adták feleségül; úgy tűnik, hogy a „Wirtschafts- und Bildungsbürgertum" összefonódása Németországhoz hasonlóan e körre is jellemző volt. Nemesi rangra, földbirtokszerzésre a vizsgált fél évszázadban nemigen törekedtek. 1848-ig mindössze 10 pesti nagykereskedő - 3 katolikus, 4 görögkeleti és 3 zsidó vallású -nyert nemességet. Többségük tovább folytatta az üzleti tevékenységet, inkább a második generáció hagyott fel a kereskedéssel - elsősorban a görögkeleti kereskedőknek a 18. századi elődök mintáját követő fiai. Ám ezek az utódok is inkább városi ingatlanok, mint földbirtok szerzésére fordították tőkéjüket, amivel végeredményben a városfejlődéshez járultak hozzá. A nemesített kereskedőcsaládok pályája szétágazott, nem volt egyöntetű. Mind a görögkeleti, mind a katolikus kereskedők körében található példa arra is, hogy a nemesi rang sem a nemességszerző nemzedéket, sem az utána következőt nem térítette el az üzlettől. A zsidó kereskedők esetében (Ullmann, Wodianer) a nemesítés pedig egyenesen vállalkozói tevékenységük teljes kibontakoztatását segítette elő. Polgári és állampolgári öntudatuk A kereskedőtestület már említett, és éppen a vizsgált korszak legvállalkozóbb szellemű nagykereskedői által fogalmazott panasziratának szövegében a polgári öntudat számos eleme megnyilvánult. Önmaguknak tulajdonítva a legfőbb szerepet az ország gazdasági felemelkedésében, a teljesítmény rangjának a rendi-születési előjogokkal egyenértékű elismerését kívánták. Szélesebb polgári háttér hiányában, hiszen a konzervatív szemléletű, partikuláris kiváltságaihoz ragaszkodó, kisstílű gazdasági tevékenységet folytató feudális polgársághoz semmiféle azonosságtudat nem fűzhette őket, mentalitásuk, tudatuk inkább honpolgári, állampolgári, „citoyen" öntudatnak, mint burzsoá tudatnak minősíthető. Ez a honpolgári öntudat nemcsak a Kereskedőtestület alaposan átgondolt folyamodványában, hanem a mindennapokban is megnyilvánult. A polgári eszmények és érvek egyaránt megtalálhatók a testületi és a zsidó nagykereskedőknek a tanácshoz benyújtott kérvényeiben és végrendeleteik szövegében. A zsidó nagykereskedők pesti letelepedésük és kereskedésük engedélyezését már a század elejétől nem kegyként, kedvezményképpen, hanem az ország gazdasági felemeléséért tett erőfeszítéseikkel kiérdemelt jogként kérik. A század elején még főképp a forgalom fellendítését, a pénz forgásának meggyorsítását, a pénzforgalom növelését sorolják fel érdemeik között, és az adózó honpolgár öntudatával hivatkoznak tetemes összegű adóikra és vámtételeikre. A század közepe felé a frazeológiában már megjelenik a közjóra, hazaszeretetre való hivatkozás is, és mind gyakrabban hangsúlyozzák, hogy tevékenységük milyen sok szegény sorsú ember kenyerét, megélhetését biztosítja. A polgáreszményeket tükrözi a végrendeletek szövege is - már azon kévésé, ahol a testator a vagyon megtartására és növelésére, s főképp a további üzletvitelre vonatkozó részletes és aprólékos tanácsokon kívül szükségesnek érezte, hogy utódait a gyakorlati tudnivalókon