Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
Míg a Tiszán szállító győri és pesti kereskedők árutételei elsősorban gabonára (a pestieké kisebb mértékben repcére és dohányra) korlátozódtak, a szegediek ezen árucikkek forgalmazása mellett bor, pálinka, só, fa, rongy és egyéb árucikkek kereskedelmével is foglalkoztak. A felsoroltakon kívül jelentősebb áruforgalmat a komáromi Janicsár Miklós (35 szállítmány: 133 054 mérő gabona, 9000 mérő repce és 6253 mázsa só), a csongrádi Sváb Lőrinc (15 szállítmány: 48 723 mérő gabona és 22 805 mérő repce), valamint kisebb mértékben az aradi Deutsch Ignác, a Hatvani-Deutsch család őse (17 szállítmány: 23 519 mérő gabona, 4512 mérő repce, 6200 mázsa gubacs) bonyolított le. Sváb Lőrinc a telephelyén, Csongrádon és környékén összevásárolt terményt szinte teljes egészében Győrbe szállította. Deutsch Ignác a gubacsot Pestre, a túlnyomórészt Aradon behajózott gabona 58%-át, a repce 77%-át Győrbe szállította, míg a komáromi Janicsár Miklós a Szeged környékén felvásárolt gabonának csak mintegy ötödét szállította saját hajóján Győrbe, 55%-át hajósokkal Törökbecsére, 10%-át Tiszaföldvárra, a termények túlnyomó többségét pedig, szintén szegedi hajósokkal, Szegedre szállíttatta. Úgy tűnik, inkább más kereskedő felvásárlójaként működhetett. Természetesen a jegyzőkönyv adatai alapján aligha lehet a kereskedők egymás közötti hierarchiáját meghatározni. Kétségtelen azonban, hogy míg a szállítások oroszlánrészét a szegedi hajósok bonyolították le, az értékesítésben a szegedi kereskedők alárendelt szerepet játszottak a győri és pesti kereskedők mellett. A győri és pesti kereskedők egyéb beszerzési forrásainak és eladási ismeretének hiányában csak feltételezhető, hogy a Tisza-vidék terményfeleslegének összegyűjtése és a nagyobb külkereskedelmi központokba szállítása csupán néhány - s éppen nem a legnagyobb - terménykereskedő tevékenységi körébe tartozott. E tanulmány megírása után kerültek kezembe a helytartótanácsi Departamentum Commerciale iratai között a Törökbecséről hajón elszállított gabonáról készített havi jelentések.7 Ezek havi, illetve félhavi bontásban sorolják fel a kereskedők nevét és (az 1847-es év kivételével) telephelyét, az elszállított gabona (nagyrészt búza és csekély mértékben zab) mennyiségét, valamint a célállomás nevét. Adatanyaguk tehát kevésbé gazdag, mint a szegedi jegyzőkönyveké, ráadásul a kivitel egészét sem mindig tartalmazzák.8 Mivel e jelentések adatai bizonyos szegedi jelenségek általánosabb érvényét erősítik meg, ezért, bár töredékesek, szükségesnek érzetem az elemzésükből levonható fontosabb következtetések ideiktatását. Törökbecse gabonaforgalmára is jellemző a szállítások súlypontjának eltolódása Győr irányába. 1844 és 1847 között összesen 1 787 720 pozsonyi mérő gabonát szállítottak el, azaz, az adatok vélhető töredékessége ellenére is, 72%-kal többet, mint ugyanezen időszakban Szegedről. A szállítmányok 51,5%-a Győrbe, 44,9%-a Sziszekre irányult, és csupán 2%-a Pestre. A Győrbe irányuló szállítmányok 1844-ben az egész behajózott mennyiségnek csupán 32%-át, 1845- ben már 60%-át, 1846-ban 76, 1847-ben pedig 82%-át tették ki, míg a Sziszekre irányulok a megfelelő években 63, 37, 5 és 10%-ot. A fővárosba irányított szállítmányok aránya csak 1846- ban volt jelentősebb (18%). A megnevezett kereskedők összetétele alátámasztja azt a feltételezést, hogy a gabonakereskedők között táji-területi munkamegosztás alakult ki, s hogy a legnagyobb győri terménykereskedők a helyi gabona összegyűjtésében nem vettek részt. A jelentésekben említett 126 kereskedő közül mindössze 10 szerepelt a szegedi jegyzőkönyvekben, közülük az ott nagyobb 7 OL. C. 64. 1844-1847. 20. kútfő. 8 1844-1845-ből megvannak ugyan a fő gabonaforgalmi hónapok adatai, de l-l hónap hiánnyal. 1846-ból csak az augusztus-szeptemberi, 1847-ből a szeptember végéig, illetve novemberben elszállított gabona adatait találtam.
