Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon

Az áruhitel összegének erős csökkenése a második évtizedben csakúgy, mint a kereskedők számának csökkenése erös kételyt ébreszt: feltehetően nem annyira a kereskedelmi kapcsolatok lanyhulását jelzi, hanem inkább azt mutatja, hogy az áruhiteleket mind ritkábban táblázták be. Rendkívül érdekes, hogy még e töredékes adatok és rövid időszak alapján is kimutatható az osztrák, s elsősorban a bécsi kereskedők előretörése, akik szinte minden más külföldi versenytársukat háttérbe szorítottak. A belkereskedelem területén megint csak azt tapasztaljuk, hogy szélesedett és erősödött az áruhitel-kapcsolat a különböző magyar városokkal. A korábbi évtizedben első helyen álló pozsonyi és győri kereskedők által betábláztatott áruk értékének összege és aránya csökkent, ugyanakkor erősödtek a kereskedelmi kapcsolatok a többi város kereskedőivel, elsősorban az óbudai zsidókkal. S míg az első évtizedben a név szerint megemlített négy város mellett 7 másik város (Esztergom, Eger, Gyöngyös, Jászó, Debrecen, Arad és Temesvár) polgárainak neve szerepel a jegyzökönyvekben, addig a második évtizedben már 11 (Esztergom, Szombathely, Nezsider, Aszód, Árokszállás, Jolsva, Debrecen, Nagyvárad, Szamosújvár, Szeged és Szentes) kereskedőinek neve fordul elő. 1771 és 1779 között a magyarországiak közül a legnagyobb áruhitelt - 1300 forintot - egy jászói kereskedő nyújtotta; ezzel szemben 1780 között egy nagyváradi kereskedő 4000 forint, egy szegedi pedig 2234 forint követelését tábláztatta be. Tehát a 18. század végén nemcsak a pesti polgárok magyarországi kereskedelmi kapcsolatainak köre bővült, hanem jelentősen megnövekedett a vásárolt áruk értéke is.33 Tanulmányok Budapest Múltjából, XVIII. 1971. 16 l-l 85. p. 33 A pesti kereskedelmi kapcsolatokról eddig kialakult képet kétségtelenül finomíthatná, pontosabbá tehetné az eddig kellő figyelemre nem méltatott törvényszéki csődperek anyaga is. A betáblázási jegyzőkönyvek és a csödperek párhuzamosan vizsgált adatai kellő alapot nyújtanának a pesti polgárok kereskedelmi kapcsolatainak pontosabb felméréséhez, de szükséges lenne még a pesti levéltár irataiban az egyes cégek sorsát és pályáját tükröző, valamint a más városi és megyei betáblázási jegyzökönyvekben található adatok feltárására is.