Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
sürün követték egymást, hogy csupán az 1772-ben folyósított apróbb kölcsönök összege 8600 forintra rúgott. Rendszeresen adott kölcsönöket, többnyire kis tételekben Mák Antal tímármester, majd halála után özvegye és fia is. A betáblázási jegyzökönyvek az általa folyósított hitelnek csak töredékét tartják nyilván, hiszen özvegye 1784-ben bekövetkezett halálakor vagyonának 60%-a, 28 000 forint feküdt kötelezvényekben." Hasonlóképpen Peck Vince vagyonának is több mint a felét kinnlevőségei tették ki, a hagyatéki leltár ugyanis csaknem 29 000 forint követelését sorolja fel.12 Peck nagyobb hitelek folyósításától sem riadt vissza: 1773-ban egy összegben 10 000 forint kölcsönt adott. Halála után egyébként feltűnően sok, 13 000 forint készpénz maradt hátra, míg az eddig említett hitelezők leltárában többnyire csak jelentéktelen összegű készpénzt találtunk. Ugyanakkor értékes ingatlanokkal is rendelkezett, egyedül házát 11 000 forintra becsülték. Erny Mihály szűcsmester, aki jelentős szerepet vitt a város igazgatásában is - 1777-től külső tanácsos, 1781 -tői a belvárosi plébánia gondviselője, 1783-tól szószóló volt -, elsősorban iparosokat segített ki, többnyire 1000 forintot meg nem haladó kölcsönökkel. Halála után jelentős vagyont hagyott hátra: 85 000 forintos hagyatékából házát 17 000 forintra becsülték, ezen kívül négy szőlője is volt, így ingatlanainak értéke meghaladta a 20 000 forintot, s ezen túl több mint 8000 forint készpénzt és csaknem 50 000 forint értékű kötelezvényt hagyott hátra.13 Bell János paszományos özvegye is hitelügyletekben kamatoztatta a férjéről rámaradt vagyont. Nagyobb összegeket is kihelyezett: 1776-ban egy összegben 2600, 1777-ben 4000, 1778-ban 3700 forint kölcsönt adott. Halála után vagyonának túlnyomó része - 22 880 forint -feküdt kötelezvényekben. Ingatlana nem volt, kinnlevőségein kívül csak jelentéktelen értékű ruhaneműt, edényt és egyéb háztartási felszerelést hagyott hátra.14 A kereskedelmi tőkehiány ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a legnagyobb hitelezők sorában nem találunk kereskedőket-velük majd az adósok között lehet találkozni. Ez alól csupán néhány görög kereskedő volt kivétel, akik nem foglalkoztak ugyan rendszeresen tőkekihelyezéssel, de számos esetben segítették ki nagy összegekkel görög kereskedőtársaikat. A kereskedők özvegyei azonban szintén foglalkoztak kölcsönügyletekkel. Tausch György Ádám özvegye például 1775-ben két hitelügylet során összesen 9000 forint tőkét folyósított. Halála után 12 611 forint behajtatlan követelését tartották számon.15 A kereskedőcsaládból származó Scopek Gáspár, aki a betáblázási jegyzökönyvek szerint is a város főbb hitelezői közé tartozott, az 1790-ben kelt hagyatéki leltár szerint két, összesen 3500 forint értékű házat, csekély készpénzt és némi ingóvagyon mellett 10 000 forint kinnlevőséget hagyott hátra.16 A város legnagyobb hitelezőinek névsora tehát módosítja a polgárok tőkeerejéről alkotott korábbi képet. Kétségtelen, hogy a polgárok zöme, s elsősorban az iparosok kevés tőkével rendelkeztek. A szegény és középrétegek hitelügyletei inkább véletlenszerűek voltak: atyafiaikat, iparostársaikat segítették ki, többnyire kisebb összegekkel. E rendszertelen, véletlenszerű kölcsönöket azonban nem lehet tökekihelyezésnek tekinteni. A jegyzökönyvekből viszont az is kiviláglik, hogy számos olyan volt közöttük, aki - pesti méretekben - jelentős pénztőkével rendelkezett. 11 BFL FL Test. a. a. 1416. 12 BFL FL Test. a. a. 1406. 13 BFL FL Int. a. a. 7890. 14 PL. PL. Test. a. a. 1262. 15 BFL FL Test. a. a. 1063. 16 BFL FL Int. a. m. 248.
