Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
évtizedben nagyjából egyenlően oszlott meg: 1771 és 1779 között 649 147 forint, 1780 és 1788 között pedig 542 684 forint. A hitelezők társadalmi megoszlása, valamint az egyes társadalmi rétegek által hitelezett összeg százalékos megoszlása a következő volt: 1771--1778 A hitelezők megoszlása a hitelezők a hitelösszeg százaléka Polgárok 45 42 iparosok 20 17 kereskedők 10 10 értelmiségiek 1 2 tisztviselők 4 8 háztulajdonosok és egyebek 10 5 Nemesek 10 13 Katonatisztek 12 12 Megyei tisztviselők, uradalmi tisztek 2 5 Egyháziak 1 16 Ismeretlenek 30 12 Az ismeretlenek rovatában szereplő, igen nagyszámú hitelező egy részét talán a polgárság köréhez is sorolhatnánk. Társadalmi helyzetük megállapítását azonban megnehezítette, hogy a jegyzőkönyvekben nem mindig tüntették fel a hitelezők és adósok foglalkozását, s ezt a polgárkönyv vagy a többi városi nyilvántartás és összeírás alapján sem lehetett megállapítani. Egy részük nyilván nem volt pesti lakos, mások valószínűleg a polgárjoggal nem rendelkező adózók vagy az özvegyek és hajadonok sorából kerültek ki. Ez utóbbiaknak a polgársághoz vagy a feudális réteghez való kapcsolatát a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem lehet felderíteni. Feltehetjük azonban, hogy nagy részüket a polgárok közé kell sorolni, s ezt a feltevést támogatni látszik az is, hogy mint a polgárok, ők is többnyire jelentéktelen tételekben helyezték ki tőkéjüket. A fenti táblázatból ugyanis első pillantásra kiderül, hogy a szabad pénztőke jelentékeny része a feudális rétegek kezén halmozódott fel. A hitelezőknek mintegy egynegyedét kitevő nemesek és katonatisztek, uradalmi tisztviselők, különböző egyházi személyek és intézmények folyósították az összes hitel csaknem felét (46%-át). Bár a polgári foglalkozású hitelezők számaránya elég jelentős volt, az általuk nyújtott hitelek aránya összhangban állott ezzel, de ez a tény már önmagában sejteni engedi, hogy a polgárok tőkéjüket kis tételekben helyezhették ki. A vizsgált időszak elég rövid ahhoz, hogy a városi hiteléletben nagyobb változásokra számítani lehetne.
