Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

A dunántúli városok társadalma

sérhetők nyomon.13

Bár itt a helyiek

aránya az új polgárok között 31 %-ról 47%-ra emelkedett, a város még ekkor is elég befogadónak tűnik a bevándorlók iránt. Ugyanakkor a többi, e csoportba sorolt várostól eltérően a vizsgált időszakban a városiak rovására jelentősen megnőtt a falusi származásúak és csökkent a kézművesek és kereskedők aránya, ami inkább a másik típus városaival rokonítj a. A másik modellt térségünkben, ha különböző mértékben is, Sopron és Székesfehérvár reprezentálja, melyek a helyi születésüeket és a szőlősgazdákat, illetve egyéb őstermelőket preferálták a polgárfelvételek során, nehezítve a bevándoroltak beilleszkedését. Úgy tűnik, e gyakorlat a kevésbé dinamikusan fejlődő, bezárkózó városokat jellemezte, így például a Pestnél jóval kisebb mértékben növekvő, kevésbé nyitott Budát is.14 A városok befogadó készségét jellemző két modell természetesen a kutatások jelen állapotában erősen hipotetikus jellegű. Kassa példája is mutatja, hogy számos átmeneti típus is elképzelhető, illetve, hogy a városvezetés magatartása is módosulhat az idők folyamán. A kérdés csak szélesebb körű, összehangolt kutatás alapján lesz majd eldönthető. Korall, 11-12. (2003) 103-110. p. 13 CZOCH, 1998. 14 BÁCSKAI 1988. 233-234. p.