Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
A POLGÁRI VAGYON NAGYSÁGA ÉS SZERKEZETE A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN E tanulmány egy nagyobb, az 1980-as évek elején indított és a finanszírozás elakadása miatt meghiúsult kutatási terv részeredményeit foglalja össze. A vizsgálatról előadásokban már röviden beszámoltam: ez az első alkalom, hogy következtetéseimet - adatokkal dokumentálva -részletesebben is kifejthetem. A kutatási terv eredeti célja több város hagyatéki leltárainak azonos szempontú feldolgozása volt, melynek eredményeképpen hiteles és összehasonlítható adatbázis állt volna rendelkezésre a magyarországi polgárság vagyoni helyzetének, életmódjának pontosabb felméréséhez. A kutatás megindulásakor az adatok számítógépes feldolgozása elérhetetlen álom volt, ezért egy előzetes feltárásnak azt kellett volna tisztáznia, hogy a rendelkezésre álló hagyatéki leltárak elegendő adatot tartalmaznak-e egyes foglalkozáscsoportok vagyoni helyzetének hiteles felmérésére, vagy csak bizonyos vagyonnagyság szerinti kategóriákba sorolható csoportok összehasonlítására lesznek alkalmasak. A vizsgálat négy város - Győr, Sopron, Pest, Veszprém - 1791-1848 között készült hagyatéki leltáraira terjedt volna ki, a feltárás azonban csak Győrben és Sopronban készült el maradéktalanul. A feltárás során minden egyes leltárról külön nyilvántartás készült, mely tartalmazta az örökhagyó nevét, foglalkozását (amennyiben ezt a hagyatéki iratok feltüntették), az örökösök korösszetételét (abból a megfontolásból, hogy mivel a vagyon összeírói általában nem adták meg az elhalálozott korát, az utódok életkorából valamelyest következtetni lehet arra, hogy az örökhagyó pályája kezdetén vagy végén hunyt-e el), valamint a vagyon összetételét tükröző adatokat: az ingatlanok, a készpénz, az ingóságok, a követelések értékét, a hagyaték összértékét, valamint az azt terhelő adósságokat. A megjegyzések rovat regisztrálta az esetleges áruvagy mühelyösszeírásokat, illetve az ingóságok között felsorolt nagyobb értékű műtárgyakat, könyveket, hangszereket. A győri és soproni feltárás tulajdonképpen a további kutatás során majd részletesen megvizsgálandó hagyatéki anyag kiválasztását célozta. Mivel a cédulák tartalmazták a vagyon nagyságára és szerkezetére vonatkozó adatokat, úgy véltem, ezek feldolgozása is bizonyos tanulságokkal szolgálhat a lakosság vagyoni helyzetének alakulásáról, valamint arról, hogy a vagyon nagyságában és szerkezetében a fél évszázad folyamán végbemenő változások mennyire tükrözik a város gazdasági életében, társadalmi hierarchiájában végbement átalakulást. Pontosabban, alkalmas forrásoknak tekinthetök-e a hagyatéki leltárak egy város fél évszázados fejlődésvonalának nyers felvázolására? E kérdésre reméltem választ kapni a győri és soproni leltárak összehasonlításából. A két város összehasonlításának megalapozottságát számos tényező indokolta. Mindkettő a tízezren felüli népességű városok csoportjába tartozott, népességszámuk 1787-ben és 1804-ben csaknem azonos volt; a 19. század első negyedében Győr fejlődése felgyorsult, lakóinak száma egyharmadával nőtt, és így lehagyta a csak 16%-os növekedést produkáló Sopront. Az 1820-as és 1830-as években fejlődésük azonos ütemű volt, az 1840-es években viszont Sopron növekedése volt rohamosabb ütemű: népességszámát tekintve 1857-ben már elhagyta Győrt (lásd az 7. táblázatot).
