Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
A MEZŐVÁROSOK TÖRTÉNETÉNEK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI NYÍREGYHÁZA TÖRTÉNETE ALAPJÁN* A mezővárosok kutatásának néhány módszertani problémáját Nyíregyháza történetének példáján szeretném megvilágítani, mert úgy érzem, e város forrásanyaga, mind a megyei, mind a városi, mind az egykori földesurak levéltárában őrzött iratok, kellően feltártak és ismertek. Erről tanúskodnak a város történetéről írott művek: már Lukács Ödön is bőven merített e forrásokból, és bőven ismertette őket. E feltáró munkát folytatták a kortárs történészek, mint például (a teljesség igénye nélkül) Balogh István, Cservenyák László, Mező András és Hársfalvi Péter. Nyíregyháza történetéről az utolsó évtizedekben megjelent tanulmányok, elsősorban az említett szerzők tollából, világosabb, egyértelműbb képet adnak a település várossá fejlődésének állomásairól, fordulópontjairól, tényezőiről, majd a 19. század végétől a továbblépés ellen ható erőkről, mint sok többkötetes, lényeges és lényegtelen eseményeket jelenségeket válogatás és súlyozás nélkül felsorakoztató városmonográfia. Annak ellenére, hogy általában egy-egy kérdéskör állt a vizsgálat középpontjában - a megváltás vagy az önkormányzat problémái -, és ebből következően figyelmük nem is terjedhetett ki a várossá alakulás minden tényezőjére. Az említett szerzők - és mellettük e város történetének más kutatói - jóvoltából Nyíregyháza gyors felemelkedésének, elszánt szabadságvágyának számos indítéka és tényezője meggyőzően tisztázott: közrejátszott ebben a rövid ideig tartó hajdúszabadság mélyen gyökerező emléke, a csoportos betelepülésnek és az evangélikus vallásnak az üldöztetés során különösen erőssé vált kohéziós ereje. Hársfalvi Péternek az önkormányzatról írott nagyobb tanulmánya előnyösen különbözik a többnyire a hivatali szervezet ismertetésére korlátozódó, esetleg a tisztségviselők névsorát is közlő, hasonló tárgyú munkáktól. A közösség igazgatásának igen racionális megszervezése a külső tanács meghatározó szerepének biztosítása, a lakosság szokásosnál nagyobb csoportjának érdekeit erősebben érvényesítő s ennek következtében a szabad királyi városokénál demokratikusabb igazgatás létesítése, ennek a szervezetnek a védelméért folytatott küzdelem a paraszt-polgárosodás előrehaladott folyamatát tükrözi, és ezért példaértékű. E szempontból igen tanulságos tény, hogy e folyamat számára - legalábbis az önigazgatást tekintve - a földesúri függőség kedvezőbb körülményeket biztosított, mint a megyei alárendeltség. Nyíregyháza példája ékesszólóan bizonyítja azt a csapdahelyzetet, amelybe vele együtt számos polgárosodó mezőváros került a rendi kötelékek bomlása idején: a rendi keretek felbomlása teremtett bizonyos lehetőséget a személyi szabadság, a szabad vagy szabadabb birtoklás terén a földesúri hatalomtól való szabadulás útján, de a rendi kötelékek még eléggé erősek voltak ahhoz, hogy az így felszabadult közösség önrendelkezését immár a megye nemesi közössége nyirbálja meg. Ettől csak a szabad királyi városi státusz kivívása, a rendi hierarchiába való ilyetén betagolódás menthette volna meg őket: ennek elérését azonban nemcsak a súlyos anyagi terhek tették reménytelenné, hanem, még inkább, a nemesek ellenállása a szabad királyi városok számának szaporításával szemben. Nem is beszélve arról - s ezt a nyíregyháziak elég Elhangzott a Nyíregyházi Levéltári Napok rendezvényén, 1993. október 14-én.
