Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
si bíróság arra hivatkozva, hogy Somogyiné elrablásának ügyét ők kezdték tárgyalni, olyan döntést hozott, hogy a Somogyi contra Oláh per teljes egészében az ő hatáskörébe tartozik. A bíróság elmarasztalta Oláh Jánost, mert Somogyi iránti gyűlöletétől vezérelve vitette posztóját a várba, ami annál inkább kárhoztatható, mert Oláhnak mint a város főbírájának elegendő hatalma volt Somogyi és mások felett, hogy ítélkezhessen rajtuk, s tiszténél fogva is tudnia kellett, hogy fejük és jószáguk felett csak ítélet alapján rendelkezhet. A városi bíróság ezért Oláht fejés jószágvesztésre ítélte, s ezt az ítéletet az úriszék is helybenhagyta.112 Oláh elítélése természetesen nemcsak és nem annyira Somogyi igazolását célozta, mint inkább eszköz volt arra, hogy megszabaduljanak az érdekeiket keresztező, az őrgróf spionjának tartott bíró hatalmától. Ezzel az ítélettel Oláht rákényszerítették, hogy lemondjon bírói tisztéről. Az új bíró választására összegyűlt esküdtek Asztalnok Pétert választották meg, ő azonban hajlott korára hivatkozva elhárította magától a megtiszteltetést, kinyilatkoztatván, hogy inkább töltene egy évet a vár börtönében, mint a bírói székben. így végű lPellifex Pál lett a bíró.113 A város elöljárói megtagadták, hogy megfizessék Oláhnak azt az 1000 forintot, amelyet az 1528-ban mint bíró a város nevében, a rácok ellen küldött lovasok költségére vett fel kölcsönképpen az uradalomtól.114 Az új vezetés alatt álló tanács elég nyíltan tudtukra adta a várnagyoknak, hogy az őrgróf parancsával dacolva, pénzen fogja megváltani nyugalmát és békéjét. E nyilatkozatra a növekvő ostromveszély pillanatában került sor: Szapolyai hadai előretörtek a vidéken, elfoglalták a szomszédos Jenőt, Pankotát és Csályát, és éppen Báthori István várát, Világost ostromolták. Szapolyai a gyulai uradalom népeire tízezer forint adót vetett ki, s mint a vámagy jelentéséből megtudjuk, ennek nagy részét a gyulai polgárok fizették, „akik maguk hajtották elnyomás alá fejüket". Amikor a vámagy figyelmeztette őket arra, hogy az őrgróf megtiltotta, hogy akár egy obulust is adjanak az ellenségnek, a tanács tagjai azt válaszolták: „...nos rurales, et armis defendere inertes sumus, nec victum et amictum acquirere nisi de pudoribus propriis habemus, videlicet aliqui nostrorum cum aratura, alii piscatura, alii mercimoniis utuntur, cum quibus servitia suae Majestatis et se ipsos sustentamus". [„...mi, falusiak alkalmatlanok vagyunk fegyverrel megvédeni magunkat, élelmet és ruhaneműt szerezni, ha csak nem tisztességgel jutunk hozzá, tudniillik némelyek közülünk szántás-vetésből, egyesek halászatból, mások kereskedésből élnek, melyekkel az Őfelsége iránti szolgálatokat és magunkat is fenntartjuk."] A pénz, amit az ellenségnek adnak, jobban megvédi őket, bár „ea, quae hostibus dedimus et in dies dare cogimur, potius daremur defensoribus, si quos haberemus..." [„...bár azt, melyet ellenségeinknek adtunk, és napról napra adni kényszerülünk, inkább adnánk védelmezőinknek, ha lennének ilyenek..."] Saját szemükkel látják a füstöt, és hallják az ágyúlövéseket Világosvár alól. E vár Báthori Istváné, a király helytartójáé, és még ő sem tud magán segíteni. A király sem bír ellenfeleivel, Szapolyai elfoglalta a váradi püspökséget, Csályát és Pankotát, és szinte minsét. Azt azonban - nyilván financiális okokból - megtiltja, hogy a peres felek egyezséget kössenek. Brandenburgi válaszlevele azt a benyomást kelti, hogy a jelentésekből nem olvasta ki a polgárság lázadó hangulatát, sem a tisztjei között feszülő ellentétet. Az Oláh-Somogyi-ügyet szemmel láthatóan csupán a sok peres ügy egyikének tekintette, s kizárólag a várható bírság vagy a jószágvesztésből eredő jövedelem érdekelte. 112 Sadobrich 1529. május 22-i jelentése. MOL Filmtár. BA. 10 673. doboz. Br. Lit. 1073/12. Oláh egyébként már korábban tájékoztatta urát, mert az őrgróf már március 29-i levelében is érdeklődik, hogy miért ítélték el hűséges familiárisát. 113 MOL Filmtár. BA. 9425. doboz. Br. Lit. 1065/20. 114 Uo. 10 673. doboz. Br. Lit. 1 127/50.
