Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
Nem mindig rendelkezünk adatokkal az e hitelügyletek tárgyául szolgáló árucseréről. De néhány esetben azt tapasztaljuk, hogy a városi vásárlók nemcsak mezőgazdasági termények, hanem a mezővárosi kereskedőktől vásárolt külföldi cikkek árával is adósak maradtak. Arról is maradt fenn adat, hogyan igyekeztek a városok megakadályozni a mezővárosi kereskedők külföldi terményekkel folytatott kereskedését. 1446-ban a soproni harmincadosok Pajor János sárvári polgártól fél vég posztót, 100 nyilat, 50 font szappant és 3 fejkendőt vettek el.288 Az ilyenfajta viszályok napirenden lehettek, mert 1452-ben a Pajor ügyében is közbelépő sárvári várnagyok figyelmeztetik a soproni tanácsot, hogy hagyjon fel a sárvári polgárok zaklatásával.289 1458-ban a sárvári tanács arra kéri a sopronit, hogy hajtsa be Bertalan (egy 1465. évi oklevélben Parbol Bertalan) soproni polgártól a 6 vég kölni posztó árát, melyet az Magnus László polgártársuktól vásárolt. Felszólításuk eredménytelen maradt. Az ügy elhúzódására jellemző, hogy 1464-ben már Kanizsai László is közbelép polgára érdekében a mintegy 60 forintnyi összeg behajtása ügyében. Bertalan azonban még 1465-ben is csak 4 vég árát törlesztette.290 A külföldi textiláru behozatalából - ha általában csak kis tételekben is - mindinkább részt kémek a mezővárosi polgárok is. Az 1542. évi pozsonyi harmincadkönyv szerint ez évben két kismartoni kereskedő 55 forint, egy szili 120, egy sárvári 328, egy debreceni pedig 510 forint értékű posztót hozott át a határon.291 Igaz, hogy a mezővárosi posztóbehozatal elenyészően kevés a vezető városok behozatalához képest, de Gyöngyös a behozott posztó értékét tekintve mégis a kilencedik helyen áll. Pápa, Samarja, Óvár és Debrecen is megelőzi Sopront, legalábbis ez évben. Ez időben a radafalvi harmincadon keresztül is került külföldi posztó hazánkba, 6-7 falu kereskedői is hoztak be, általában egy-két, de néha 12, sőt 25 vég szürkeposztót egyszerre, de 30 forintot meg nem haladó értékben. A külföldi posztó részben külföldiek, részben néhány mezővárosi kereskedő közvetítésével jutott át nagyobb tételekben a határon. A lajbachi kereskedők 1540-ben 2700 forint értékű posztót hoztak be. A felesteni (fürstenfeldi) Gajon Antal 1538-ban 15 fél vég posztót 225 forint, 1539-ben összesen 267 vég posztót 2620 forint értékben hozott be. Ugyanakkor Bossi Antal németújvári kereskedő 1538-ban 7 véget kb. 100 forint értékben, 1539-ben 144 vég különféle posztót mintegy 1500 forint értékben, 1540-ben pedig 51 vég posztót kb. 500 forint értékben. Polgártársa Csereg György 1539-ben csupán 1 vég, 1540-ben szintén 1 vég, 1543-ban 8 vég és 40 ulna különféle posztót szállított az országba. Egy szalonaki kereskedő 1538-ban 80 véget hozott be mintegy 800 forint, 1539-ben pedig 100 véget 1000 forintértékben.292 A felvidéki városok és mezővárosok kereskedelmi kapcsolatairól is főleg a hitelügyleteikre vonatkozó iratok nyújtanak tájékoztatást. 1408-ban Korcsolyás János szikszói esküdt 110 kassai forint tartozása fejében fél szőlőjét köti le Durst András kassai posztónyírónak. A zálogban levő szőlőt egyébként visszaváltani már nem tudta; földesura, Perényi váltotta magához.293 288 Uo. 1/3. 262. p. 289 Uo. 362. p. 290 Uo. 1/4. 331-332., 1/5. 99., 192. p. 291 EMBER 1988. 344. p. 292 Hg. Batthyány-család körmendi lt. P. 34/169. 293 Zs. O. II. 6123. sz.
