Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A pesti piarista gimnáziumot kiváló tanárai, az oktatás magas színvonala s nem utolsósorban a magyar nyelv és kultúra terjesztésében játszott kiemelkedő szerepe tette az ország egyik legszínvonalasabb iskolájává. A pesti fiúk alapos nevelésben részesültek, mivel mintegy 70%-uk mind a hat, de legalább az öt osztályt itt végezte el, míg a vidékieknek csak mintegy egynegyede.12 A pesti polgárfiúk a latinos műveltség mellett így a magyar nyelv és kultúra területén is alapos ismereteket szerezhettek, a gimnázium elvégzése tehát hozzájárult a pesti polgárság egy, persze nem túl népes csoportjának magyarosodásához. Bár a rendi állásra vonatkozó adatok hézagossága miatt teljesen helytálló következtetések nem vonhatók le, mégis figyelemre méltónak ítéljük a polgári státuszúak arányának fokozatos csökkenését (49%-ról 30%-ra) az ignobilisnek, plebejusnak minősítettek jelentős növekedésével szemben. Ezek aránya 15%-ról 42%-ra emelkedett. Ez úgy értelmezhető, hogy míg a század elején elsősorban a rendi polgárság fiai végezték el a teljes gimnáziumot, a század közepére mind több polgárjoggal rendelkező városlakó, polgári elem tartotta szükségesnek fia ilyetén iskoláztatását. Erre utal a zsidó tanulók növekvő száma és aránya a tanulók között. Míg az 1810-es években mindössze 12 zsidó tanulót regisztráltak, számuk az 1820-as években 55-re, az 1830-as években 92-re nőtt, majd a második humán osztály tanulói létszámának csökkenésével arányosan létszámuk 5 l-re esett vissza, így is meghaladva az összlétszám 10%-át.13 Az ő jelenlétük duzzasztotta fel a kereskedőcsaládból származó diákok számát, akiknek 60%-át tették ki. Nemcsak a neves és gazdag zsidó terménykereskedők, nagykereskedők fiai végezték el a gimnáziumot, hanem a jelentéktelenebb, Pesten csak rövid életű karriert befutó zsidó kereskedők gyermekei közül is számosan. A foglalkozási adatok töredékessége miatt csak megközelítő pontossággal állapítható meg, hogy mely polgári foglalkozást űzők tartották fontosnak fiaik taníttatását. A foglalkozást már gondosabban feltüntető 1840-es években (és a hézagosabb adatokból ítélhetően korábban is) a diákok legnagyobb hányada, mintegy egyharmada tisztviselő- és értelmiségi családból számlázott. A kézmüvesfiúk aránya az 1840-es években 28%, a kereskedőcsaládokból származóké 25%-ot tett ki, az egyéb foglalkozásúak, illetve a háztulajdonosok és magánzók gyermekeiknek aránya jelentéktelen volt. Hogy a tisztviselők és értelmiségiek fiaikat is hasonló pályára irányították, nem meglepő. A tanulók azonban fele részben kézműves-kereskedő családból származtak, így joggal merülhet fel a kérdés, mennyire volt megalapozott az a kortársi, illetve szakirodalomban leszögezett s már idézett vélemény, hogy e polgári réteg fiainak iskoláztatásával gyermekük (gyermekeik) társadalmi emelkedését a polgári foglalkozásból való kilépéssel akarták megalapozni. Jelenleg még csak néhány tucatra tehető azoknak a második humán osztályt elvégzett diákoknak a száma, akiknek későbbi foglalkozása meghatározható volt.14 Az értelmiségi-tisztviselő származású fiúk általában maguk is e státuszban maradtak. Az iparos- és kereskedőcsaládból származó fiúknak nagyjából egyharmada követte apja polgári foglalkozását, kétharmada az értelmiségi-tisztviselő réteg soraiba lépett. E foglalkozásváltás nagyobb számban for-12 Ez egyébként összhangban van a visszaemlékezésekből ismert ténnyel, hogy a vidéken élők, főleg a nemesifjak a gimnáziumi osztályokat különböző iskolákban (vagy részben magántanulóként) végezték el. 13 Az 1830-as években arányuk meghaladta a 17%-ot. 14 Forrásul részben a hagyatéki iratok szolgáltak, részben Pest város tisztviselőinek jegyzékét használtuk fel. SCHMALL 1899.
