Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A PESTI BELVÁROS HÁZTULAJDONOSAINAK MOBILITÁSA (1733-1820) Az utóbbi évek várostörténeti kutatásai elsősorban a városnak mint gazdasági és társadalmi formációnak vizsgálatára irányultak. Természetes is, hogy a figyelem e problémakörre összpontosult, hiszen a rendkívül rövid múltra visszatekintő, jelentőségének megfelelő szerepet máig sem betöltő magyar várostörténetnek elsősorban az ország gazdaság- és társadalomfejlődésének tisztázásához szükséges legfontosabb kérdések megvilágítására kellett törekednie. így szükségszerűen háttérbe szorult a városnak mint az emberek közösségének vizsgálata. A városi lakosság társadalmi, vagyoni, foglalkozási, nemzetiségi stb. rétegződését, a lélekszám alakulását és egyéb demográfiai problémákat vizsgáló tanulmányok általában a városlakók számának, összetételének egy-egy meghatározott időpontra nyert adataiból a városfejlődés, s elsősorban a gazdasági fejlődés szintjét igyekeztek meghatározni. A különböző időpontokból származó eredmények összevetése is főleg a városfejlődés globális ütemének és jellegének megvilágítását szolgálta, s emellett elsikkadtak a városi társadalom belső mozgásának, átrétegződésének problémái. A városi közösséget alkotó egyes emberek helyzete csak a vizsgált időpont adott pillanatában érdekes mint különféleképp csoportosítható, statisztikailag feldolgozható számadat. További sorsa érdektelen, hiszen a lélekszám növekedésének, az ipar és kereskedelem fejlődésének felméréséhez elsősorban a következő időmetszetekben szereplő lakosok vagy iparosok és kereskedők száma fontos, s érdektelen, hogy közöttük megtalálható-e a korábbi időpontban számba vett személy. Az ilyen jellegű vizsgálatokat egyébként az utóbbi időben mind gyakrabban használt, személyekig le nem menő, összesítő jellegű statisztikai források (mint például a Conscriptiones Animaram vagy Conscriptiones Populáris) nem is teszik lehetővé. A számok mögött tehát mintha eltűnnének az emberek, az egyes családok. Pedig a városfejlődés megítélése szempontjából sem közömbös, hogy egy későbbi időszak kézműves-kereskedő rétegének tagjai között milyen arányban oszlanak meg a régebbről ismert kézművesek és családtagjaik, az azelőtt más foglalkozáscsoportokhoz tartozók és a bevándorlók. Mint ahogy az sem érdektelen, hogy egy hanyatló foglalkozási ág korábbi képviselői új megélhetési módot találnak-e maguknak a városban, vagy elköltözésre kényszerülnek. A várospolitika irányát is befolyásolhatja a város vezetését kézben tartó vezető réteg, patriciátus zártságának foka, ami szorosan összefügg a lakosság különböző rétegeinek társadalmi és vagyoni helyzetében beállott változásokkal is. Kétségtelen tehát, hogy egy-egy város fejlődésének vizsgálatakor nem elégedhetünk meg a városi társadalom szerkezetében végbement változások periodikusan ismétlődő regisztrálásával, hanem meg kell kísérelnünk nyomon követni e változások folyamatát is. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy bemutassuk a társadalmi rétegződést egy-egy adott pillanatban, hanem meg kell figyelnünk az átrétegződés irányát, fő tendenciáit is. Az ezzel kapcsolatos kérdéskomplexumból a társadalmi mobilitás néhány problémájával kívánunk foglalkozni, pontosabban a 18. századi pesti lakosság különböző társadalmi rétegei és az egyes foglalkozási csoportok közötti mobilitás, valamint a fluktuáció kérdéseivel.
