Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A különböző felekezetekhez tartozó inasok átlagéletkorában szignifikáns különbség e szakmában sem mutatkozott, de a rangsor másképp alakult, mint a lakatoscéhnél. A szegődtetéskor a legfiatalabbak a katolikus inasok voltak, átlagos életkoruk 14,87 év, a két protestáns felekezetbe tartozóké 15, a görögkeletieké 15,2 év. A zsidó inasok magas átlagéletkora (16,7 év) feltehetően azzal magyarázható, hogy a céhes időben a zsidó mestereknél eltöltött tanulóidőt nem regisztrálták, és csak az 1850-es évektől tartották nyilván inaséveiket. Mivel igen gyakran a szegődtetéskor előírt tanulóidőnek csak töredékét töltötték ki, feltételezhető, hogy mestereik a valós időt vették figyelembe, azaz tanulóidejüket a regisztráltnál fiatalabb korban kezdték. A bevándoroltak és helyiek, illetve a különböző felekezetekhez tartozók önállósulási esélyeit a mesterfelvételi könyvek származáshelyi adatainak hiányában e szakmánál sem lehetett megállapítani, és itt is csak a felszabadított inasok megoszlásából vonhattunk le következtetéseket, amelyek a regisztrálás jóval nagyobb pontossága révén megalapozottabbak, mint a lakatosokra vonatkozó megállapításaink. A lemorzsolódás arányainak vizsgálatát azonban csak az 1850 előtt szegődtetett inasokra kellett korlátozni, mivel a nyilvántartás 1853-tól megszakadt, és így az ezt követő szabadulásokat már nem jegyezték be. Bár a fel nem szabadult inasok aránya a szabócéhben 19% volt, azaz valamivel alacsonyabb, mint a lakatosoknál, itt is durván minden ötödik abbahagyta, és vagy másutt, vagy más szakmában folytatta a tanulást. A lemorzsolódás a szabócéhnél is csökkenő tendenciát mutat: míg az 1820-as években az inasok negyede (a helyiek 29,5, a bevándorlók 21,5%-a) nem szabadult, arányuk az 1830-as években 21, az 1840-es években 15%-ra csökkent, és a helyieknél és a bevándoroltaknál nagyjából egyformán alakult (21,4 és 21,1%, illetve 15 és 14,6%), bár a pestiek lemorzsolódása a továbbiakban is valamivel magasabb, mint a bevándoroltaké, a különbség sokkal kisebb volt, mint a lakatosinasok esetében. Az inasok felekezeti összetételét tekintve a lemorzsolódás a legkisebb mértékű (bár a többi felekezet csökkenő arányával szemben jelentéktelen emelkedő tendenciájú) a reformátusoknál (12,5%). Viszonylag kismértékű a görögkeleti vallásúak között is (17,4%). A legmagasabb arány a katolikusoknál mutatkozott (19,7%, amely azonban az 1820-as évek 26,5%-os arányához képest erősen csökkent), valamint az evangélikusnál, 19% (az 1820-as évek 25%-os lemorzsolódásával szemben). A budai szabóinasok összetétele A budai német szabóinasok számukat és összetételüket tekintve erősen eltértek mindkét eddig vizsgált pesti céh inasaitól. A céh 1832 és 1871 között mindössze 411 inast szegődtetett, azaz évente mindössze 7-8 személyt, számuk a legnagyobb fellendülés idején, az 1850-es években is csak 13-14 között mozgott (lásd a 12. táblázatot), jóllehet a mesterek száma jelentősen emelkedett. (1828-ban 94 német szabó- és 17 magyar szabómestert írtak össze, az 1840. évi adókönyvben összesen 170 szabómestert tartottak nyilván.)12 Az inasok csekély száma annál is meglepőbb, mert - legalábbis 1828-ban - a mesterek fele nem foglalkoztatott legényt. A rekrutáció tehát szűk körű volt, a mesterség már csak alacsony jövedelmezősége (1840-ben az átlagadó 12 MOL N 26 Regnicolaris Levéltár, Conscriptio regnicolaris art. VII. 1827 ordináta, 1828-1832. Budasz. kir. város összeírása; BFL IV. 1005. c. Buda város levéltára. Adóösszeírások, 1840.
