Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
dé" a Lipótvárosnak az Újépülettől északra eső része: a szomszédságban épült pályaudvarra torkollott az épülő vasút első vonala. Jelentősebb lakóterület a vizsgált időszakban e területen nem alakult ki, így a lakosság összetételében nem történt változás. A demográfiai mutatók alakulása azt tanúsítja, hogy az árvíz, illetve az azt követő újjáépítés, amely megindította a nagyvárosiassá váló társadalom nagyvárosiasabb építészeti kereteinek megteremtését, csak átmeneti hatást gyakorolt az átalakulás folyamatára. Bizonyos folyamatok, mint például a városrészenkénti szegregáció, vagy a férfiak és nők arányának alakulása, átmenetileg megtorpantak vagy lelassultak, mások viszont, mint a bevándorlás növekedése, meggyorsultak. Az 1840-es években a korábbinál pregnánsabban jelentkeztek a tőkés társadalom irányába mutató változások jelei, tehát az átalakulás folyamatát a súlyos katasztrófa lényegében nem befolyásolta. Az eddig elemzett forrásokból - a lélekösszeírásokból és a nemtelenek összeírásaiból -kiolvasható, hogy a 19. század első felében, de különösképpen a harmincas évektől kezdve fokozódott a városi lakosság vagyoni polarizációja, és jelentős rétegek létfeltételei rosszabbak lettek. Hogy e változás mily módon és milyen mértékben érintette a különböző társadalmi rétegeket, a különböző szakmák képviselőit, erre vonatkozóan a vagyoni rétegződést csak durván tükröző adóösszeírásokból vonhatók le következtetések. Az adózókat név szerint felsoroló, a városi ingatlanaik, illetve jövedelmük után kivetett adó összegét egyaránt tartalmazó adóösszeírások csak Budán maradtak meg.15 A pestiek elpusztultak, és csak néhány jövedelemadó-kivetési jegyzék maradt fenn, közülük a vizsgált korszakra vonatkozó legteljesebb 1840. évi szakmánkénti, személyenkénti részletezés nélkül csak a szakmára globálisan kivetett adó összegét tünteti fel.16 így a foglalkozások túlnyomó többségénél csak az egy főre jutó adó átlagos összege számítható ki. Eltekintve attól, hogy ez az átlag nem tükrözi az egyes szakmákon belüli differenciálódást, bizonyos, az összadó eloszlását tekintve csekély, de egyes foglalkozásokban jelentős lefelé irányuló torzítást okoz, mint ez az 1797-ben még név szerint összeírt adózók egyedi, illetve átlagadó szerinti megoszlásának összehasonlításából kiviláglik. 4. táblázat A személyi adó százalékos megoszlása a különböző adócsoportokban 1787-ben Foglalkozás 5 Ft alatt 5-9,9 Ft 10-14,9 Ft 15-19,9 Ft 20 Ft felett Foglalkozás % Kézművesipar 66,6 25,4 5,1 1,4 1,5 Közlekedés 76,4 18,2 4,7 0,7 Vendéglátás 13,0 82,5 3,0 0,5 1,0 Kereskedelem 42,0 28,2 4,0 18,0 7,8 Legények 100,0 Egyéb 99,8 0,2 Összesen 71,9 21,2 2,8 2,6 1,5 15 BFL IV. 1005/c. Adóösszeírások. 16 BFL IV. 1212/d, 1202/c. Int. a. m. 3011, 5259.
