Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

nőknél 34,4-34,6-36,5 év volt, de az özvegy férfiaknak 11-15%-a, a nők 30-37%-a 30 éven aluli volt. E kormegoszlás elég kétségessé teszi az idős özvegyek és fiatal férfiak, illetve idős özvegyek és fiatal lányok házasságkötésének gyakoriságáról és az ebből következő alacsony termékenységről szóló fejtegetéseket, annál is inkább, mert az idős özvegyek többsége hasonló korú férfiakkal kötött házasságot. Az első házasságok átlagos korából is kitűnik, hogy a férfiak és nők között az átlagos kor­különbség öt év volt a férfiak javára, bár elég gyakori az azonos korúak egymással kötött házas­sága is. Az átlagostól eltérő arányú vagy irányú különbség a házasságoknak mindössze 20-30%-ánál tapasztalható, a leggyakrabban (10-15%) az átlagost a férfiak javára meghaladó korkülönbség formájában. 10 évnél nagyobb korkülönbséget tapasztalunk a férfiak javára 1788-90-ben a házasságok 11, 1808-10-ben 15, 1828-30-ban pedig 17%-ánál. Az arány az első időmetszetben a Józsefvárosban volt a legnagyobb, a harmadikban pedig a Belvárosban. Azon házasságok aránya, ahol a menyasszony volt idősebb, az első időmetszetben a házassá­gok 10, a másodikban 15, a harmadikban 13%-át tette ki, a korkülönbség azonban többnyire nem haladta meg az öt évet. Öt évet meghaladó korkülönbséget a nők javára csupán a házassá­gok 3-6-3%-ánál észleltünk, tehát elég ritkán fordult elő. Ilyen házasságok 1808-10-ben a leg­nagyobb számban a Terézvárosban, 1828-30-ban a Józsefvárosban fordultak elő. A házasfelek közötti szokatlanul nagy korkülönbség, s főleg a menyasszonyok magasabb életkora elsősor­ban a pesti lányoknak a bevándoroltakkal kötött házasságaiban volt gyakori: ezeknek a házas­ságoknak a 75-53-38%-a esett az ilyen párválasztásokra, míg a különböző származású cso­portok egymás közötti kapcsolatainak csak 16-22-6%-ában fordultak elő. Az 1820-as évek vé­gén az ilyen korkülönbség inkább az egymás között házasodó bevándorlókra voltjellemző (az összes ilyen házasság 45%-a közöttük tapasztalható), míg az olyan házassági kapcsolatok, ahol a menyasszony életkora 6-10 évvel haladta meg a vőlegényét, a leggyakrabban a pesti csalá­dokba beházasodóknál fordult elő: az összes ilyen házasságnak 87-71-55%-át az ő körükben észleltük, míg a pestiek egymással kötött házasságainak csak 6-11-28%-át tették ki. A jóval idősebb életkorú menyasszonyt választó vőlegények jelentős része a napszámosok, bányászok és iparosok közül került ki. • A házassági anyakönyveknek e „próbafúrás" jellegű vizsgálatából nyert eredmények azt mutat­ják, hogy teljesebb feldolgozásuk esetén nélkülözhetetlen forrásai a társadalomtörténeti vizs­gálatoknak. A foglalkozási megoszlás meghatározásakor pótolhatják az elpusztult adókönyvek adatait; felvilágosítást adnak a lakosság származáshelyi megoszlásáról, a házasulok foglalko­zási-társadalmi és korösszetételének módosulásából következtetések vonhatók le a népesség különböző rétegeinek vagyoni helyzetében, életmódjában, megélhetési lehetőségeiben és bizo­nyos fokig társadalmi rangjában végbement változásra, s támpontot adhatnak az átalakulás pe­riódusainak meghatározásához is. A társadalmi mobilitás vizsgálatához a 18. századi anya­könyvek inkább közvetett információkat szolgáltatnak, a 19. századi, pontosabban vezetett kö­tetek már nagyobb mennyiségű, feldolgozható közvetlen adatot is tartalmaznak, nemcsak a há­zasulok foglalkozására, rangjára vonatkozóan, hanem a tanúknak e korban már pontosabban meghatározott státusza révén. A lakosság vagyoni rétegződésének és a társadalmi struktúra pontosabb meghatározásához azonban elengedhetetlenek - legalábbis a megfelelő mintát fel­ölelő - családtörténeti kutatások, a vizsgálatnak a városi népesség szélesebb körére való kiter­jesztése pedig megkívánja a születési és halálozási anyakönyvek egyidejű, hasonlóan teljes feldolgozását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom