Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

zását) a pap feltüntette, illetve akiket más források segítségével megbízhatóan azonosítani tudtunk, nagyon csekély; arányuk általában nem haladja meg a menyasszonyok 5%-át, ami megalapozott következtetések levonásához természetesen nem elegendő. Csupán az 1788-90-es évekre vonatkozóan rendelkezünk olyan adatmennyiséggel, amely már mintának tekinthető a különböző foglalkozáscsoportokhoz tartozó párok házassági kapcsolatainak megítéléséhez. A többi időmetszetből fennmaradt töredékes adatok legfeljebb illusztratív értékűek. 1735—37-böl 18 menyasszony (az összes menyasszony 7%-ának) foglalkozására vagy társadalmi helyzetére vonatkozóan rendelkezünk adatokkal. Közülük 10 iparos özvegye vagy lánya volt, 1 kereskedőcsaládból származott, l-l menyasszony képviselte a közlekedési, vendéglátó foglalkozásúakat, illetve katonacsaládokat, 4-en pedig személyükben vagy családi kapcsolataik révén a bérmunkából élők rétegébe tartoztak. Közülük 13-an kötöttek azonos foglalkozáscsoporthoz tartozó vőlegénnyel házasságot (72%), további 3 más, de a társadalmi hierarchia nagyjából azonos fokán álló foglalkozást űző férjet választott (iparos özvegye kocsmárost, fogadós özvegye kereskedőt, fuvaros özvegye kőműveslegényt); 1 iparosözvegy férjének foglalkozását nem vezették be az anyakönyvbe. Tehát eltérő foglalkozású párválasztás ebben az időmetszetben kizárólag az özvegyeknél fordult elő. A társadalmi felemelkedésnek egyetlen példája akadt egy napszámos özvegyének személyében, aki egy molnárhoz ment feleségül. 1755—57-böl mindössze 15 menyasszony társadalmi helyzetére vonatkozóan rendelkezünk adatokkal (4%). Közülük 3 vőlegényének foglalkozása ismeretlen, 9-en azonos foglalkozásúakhoz mentek feleségül, s azonos társadalmi körben maradt egy iparossal házasságot kötő özvegy kocsmárosné is. A vagyoni helyzet ismerete nélkül nem tekinthető egyértelmű süllyedésnek egy pesti fuvaros lányának pesti kapással kötött házassága sem, viszont kétségtelenül társadalmi emelkedést jelentett annak a pesti napszámoscsaládból származó lánynak a házassága, akit egy esztergomi szűcs vett feleségül. Az anyakönyvi bejegyzésből nem állapítható meg egyértelműen, hogy az ifjú pár Pesten telepedett-e meg, vagy Esztergomban, de mindkét esetben a városi iparosné státuszemelkedést jelentett a menyasszony számára. Az 1788-90-es évekből 168 menyasszony vagy családja foglalkozásáról rendelkezünk adatokkal, azaz a házaspárok egyötödénél ismerjük mindkét fél foglalkozását, társadalmi helyzetét. A párválasztások a következőképp alakultak: Az azonos foglalkozáscsoporthoz tartozóval kötött házasságok száma 85, ami az ismert foglalkozásúak között kötött házasságoknak kereken a felét teszi ki. Figyelemre méltó azonban, hogy míg korábban az iparoscsaládok közötti házassági kapcsolat során túlnyomó többségben voltak az azonos szakmához tartozók párválasztásai, az 1780-as években a 18 kézművessel házasságot kötő hajadon közül csak 7, a 15 iparossal házasságot kötő özvegy közül 10 vőlegénye űzte ugyanazt az ipart, amit a menyasszony apja vagy elhalt férje. 19 esetben különböző, de nagyjából azonos státuszú foglalkozáscsoportot képviselő személyek léptek egymással házasságra (iparos-vendéglátó; iparos-fuvaros, hajós; katona, őstermelő-szolgáló). Tehát az azonos társadalmi helyzetű személyek közötti házasságok száma az ismert foglalkozásúak között kötött házasságoknak 61%-át tették ki. Természetesen az azonos foglalkozásúak, de még inkább a különböző foglalkozásúak közötti házasságokban a vagyoni, s a városban kivívott társadalmi helyzetet tekintve lehettek individuális eltérések, ezért csak a házasfelek vagyoni helyzetének, rokoni kapcsolatainak pontos ismeretében lehetne a társadalmi mobilitás jelenségeit megállapítani. Az adott forrásbázisból csupán egy-egy foglalkozás korabeli rangjának megítélése alapján következtethetünk társadalmi süllyedésre vagy emelkedésre. Minthogy a város társadalmi struktúráját nem ismerjük eléggé, az egyes személyek vagy foglalkozások társadalmi rangjának megítélését a városi tár-