Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
változott összetétele révén a polgári életforma kialakításának is növekvő jelentőségű tényezőjévé vált. A vásárokra vagy ügyes-bajos dolgaik intézésére érkező, átmenetileg itt tartózkodó vidékieknek is más lehetett a kapcsolatrendszere e megváltozott összetételű lakossággal, mint korábban, amikor a polgári elemet főleg a bevándorolt vagy más városokból áttelepült, eredetileg is a polgári körbe tartozók képviselték, s a vidékiek zöme napszámosként, bérmunkásként, cselédként tengette életét. A vidékieknek a házassági anyakönyvekből kimutatható aránya természetesen nem is tükrözi híven a pesti társadalom összetételében végbement változást, hiszen csak elszórtan szerepelnek bennük és egyre nagyobb számban tartósabban itt élő nemesek és honoratiorok, akiknek többsége nem a városból választott feleséget. A házassági anyakönyvek tehát nem tükrözik, hanem csupán jelzik a pesti lakosság társadalmi struktúrájában a reformkorban s az azt megelőző évtizedekben lezajlott átalakulást, melynek pontosabb meghatározása behatóbb, más forrásokon is alapuló vizsgálatot igényel, hogy pontosabban meghatározhassuk a fővárosnak a polgári forradalomban betöltött szerepét, s az azt követő évtizedekben végbement gazdasági-társadalmi fejlődését. A házasulok származáshelyi összetétele, annak ellenére, hogy a vőlegények a lakosságnak csak egy részét, s a különböző társadalmi rétegeket különböző arányban képviselik, megbízhatóbb képet ad a városi lakosság származáshely szerinti összetételéről, mint a lakosságnak jóval kisebb és homogénebb részét kitevő polgárságé, amely eddig az ilyen jellegű vizsgálatok vagy becslések alapjául szolgált. Összevetve a vőlegények származáshelyi összetételét az azonos évtizedben felvett polgárokéval15 (lásd a VIII. táblázatot a Függelékben) azt tapasztaljuk, hogy a házasulok között a pesti származásúak aránya egészen 1828-ig erősen meghaladja a pesti származásúak arányát a polgárok között; a két csoport különbsége az 1780-as években mutatkozott a legcsekélyebbnek. Ugyanakkor egészen 1828-ig a magyarországi bevándoroltak aránya a polgárjogúak között haladta meg erőteljesen a házasulok arányát, s a külföldieké is az 1730-as évek kivételével a polgárjogúak között volt magasabb. A külföldiek aránya egyébként mindkét csoportban csökkenő tendenciát mutat, a házasulok között a süllyedés meredekebbnek mutatkozik. A pesti származásúak és a magyarországi bevándorlók arányának mozgása a két csoportban ellentétesen alakult, s ez az ellentét főleg a 18. század végétől szembetűnő. Feltételezhető, hogy a magyarországi bevándorlók csekélyebb képviselete a házasulok között azzal magyarázható, hogy mivel a polgárjog megszerzése ingatlantulajdont feltételezett, csak a vagyonosabb elemek nyerhették el, s így elképzelhető, hogy a polgárjogot megszerzők nagyobb része családos, házasemberként települt a városba. A rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy a magyarországi bevándorlók arányának ellentétes alakulása a házasulok és a polgárok között az 1830-as években ezek megváltozott összetételét jelzi-e, vagy csupán annak a közismert jelenségnek tulajdonítható, hogy a 19. század elején éppen a vagyonos polgári réteg körében lanyhult a polgárjog elnyerése iránti törekvés. Ez idő tájt elsősorban a pozíciójukat féltő céhes kézművesek, a nemrégen bevándoroltak, azaz a társadalmi rangjukat másképp elérni vagy megőrizni nem tudó rétegek ragaszkodtak a polgárjog megszerzéséhez, és éppen a városi társadalom legdinamikusabb elemei, a kereskedők, értelmiségiek, ipari vállal-15 A polgárság megoszlására vonatkozó adatokat ILLYEFALVI LAJOS feldolgozásából vettük: Pesti polgárok 1686-1848, 16. táblázat, 47-48. p. Minthogy a házasulok között az ismeretlen származáshelyüek aránya jóval nagyobb volt, mint a polgárok között, az összehasonlítás megkönnyítése érdekében a táblázatban csak az ismert származáshelyüek megoszlását tüntettük fel.
