Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
A 19. SZÁZAD ELEJI MAGYARORSZÁGI VÁROSOK TÍPUSAINAK MEGHATÁROZÁSA CLUSTERANALÍZIS ALKALMAZÁSÁVAL Az újkori magyarországi városhálózat meghatározását matematikai módszer alkalmazásával először az 1970-es évek elején Nagy Lajossal közösen végzett vizsgálatunk során kíséreltük meg.1 Kiindulópontként - az 1828. évi országos összeírás alapján - a piacközpontoknak, azaz azoknak a településeknek az összetételét határoztuk meg, amelyek egy jelentősebb vonzásterület népességével olyan rendszeres és intenzív gazdasági kapcsolatokat építettek ki, amelyek révén a központ igényei és szolgáltatásai a körzet népességének termelését, igényeit és életmódját befolyásolhatták. A piackörzeteket vonzásterületükkel együtt vizsgáltuk, figyelmünk egyaránt kiterjedt a más piachelyek vonzásától mentes tiszta piackörzetre és a megosztott körzetre, amelyre különböző mértékben több piachely vonzása is érvényesült. A piacközpontokat funkcióik erőssége alapján faktoranalízis alkalmazásával csoportosítottuk, s ezután a központi szerepkörük gazdagsága és vonzásterületük nagysága alapján határoztuk meg városi szerepkört betöltő települések állományát. Az 1974-ben végzett faktoranalízis program csak 30 változó kezelésére volt alkalmas, ezért az eredeti 62 változóból csak a központi szerepkör erősségét jelentősen befolyásolókat vehettük figyelembe. Ezeket az összes változót magába foglaló korrelációs mátrix alapján határoztuk meg, a redukció azonban jelentős információveszteséggel járt. Ez is közrejátszott abban, hogy az értelmezés során a piacközpontok osztályozásakor túl nagy teret engedtünk a logikára épülő klasszifikációs módszernek. A csoportosításban ugyanis eltértünk a faktoranalízis alkalmazásának a rokon tudományokban általánossá vált gyakorlatától, amelynél a csoportosítás alapjául többnyire az első (fő) faktor értékei szolgálnak, azon meggondolásból, hogy az első faktor általában a változók szórásnégyzetének igen nagy hányadát (60-80%-át) magyarázza, s a többi faktor többnyire csak jelentéktelen mértékben járul hozzá ehhez. Vizsgálatunkban viszont az első faktor - amely a piacközpontok belső fejlettségének komplex mutatójaként volt értelmezhető - a változók szórásnégyzetének csupán 48%-át magyarázta, míg a körzet kézművesipari fejlettségét, illetve sajátos földrajzi adottságait kifejező többi faktor részesedése 38% volt, azaz a változók szórásnégyzetének több mint egyharmadát a körzetekben mutatkozó jelenségek határozták meg. E körülményt a piacközpontok csoportosításakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ezért kénytelenek voltunk a mechanikus osztályozás alkalmazásához folyamodni, oly módon, hogy a piacközpontok rangsorát, és ezen belül rangcsoportjaikat az első és harmadik faktor értékeinek rangsorában, illetve a tiszta és megosztott körzet népességszáma alapján kialakított rangsorokban elfoglalt helyük (rangszámuk) összesített pontszáma alapján alakítottuk ki. (Az utóbbi két rangsor rangszámait fele értékben számítottuk.) A csoportokat a pontszámok sűrűsödési intervallumainak figyelembevételével kialakított osztályközök alapján határoltuk el, ennek során bizonyos önkényesség óhatatlanul érvényesült, ami elsősorban az egyes csoportok határain elhelyezkedő települések besorolását tette problematikussá. 1 BÁCSKAI-NAGY 1984.
