Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
régi vezetés képviselőinek - még a liberálisabbaknak is, mint Rottenbiller, Kacskovics, vagy a sötétebb szerepű Koller - eltávolítása volt. Május végén találunk először radikális ajánlólistákat a sajtóban (ekkor már kiállnak Rottenbiller mellett), változó személyi összetételük azt mutatja, hogy ekkor a Radikális Párton belül még nem volt egységes állásfoglalás. E passzivitásnak, melyben nyilvánvalóan nem kis szerepet játszott az is, hogy a radikális politikusok energiáját a nagyobb horderejű országos politikai események kötötték le, fő ok a pesti erőviszonyok helytelen, illúziókkal teli megítélése volt; június elején, a polgárság többhetes szervezkedésének ismeretében, abból a tényből, hogy a választóképességgel rendelkezőknek csak kis része jelent meg az összeíró bizottság előtt, a Radicallap igen optimista következtetéseket vont le az értelmiség várható győzelmére vonatkozóan.50 Június elején azonban már számos jel figyelmeztetett a helyzet helytelen értékelésére. A nagyon későn, június elején megalakult, „a tisztújítási terv készítésére kiküldött lipótvárosi és belvárosi választmány" nem fogadta el a radikálisok jelöltjeit, még a főbírói székre legmelegebben és legnyomatékosabban ajánlott Gräffl Józsefet sem.51 A június 9-e után kinyomtatott választói névjegyzékekről is leolvasható volt a választók összetétele, s ennek alapján sejteni lehetett a választás várható kimenetelét is. Június 8-án a Radical-kör konferenciája kijelöli a tíztagú jelölőbizottságba ajánlottakat, s kidolgozza még mindig nem végleges52 tisztújítási javaslatát. A jelöltek között a korábbi ajánlólistákhoz képest kevesebb radikális szerepel; a listát közlő Radicallap meg is jegyzi, hogy a kör még radikálisabb tisztújítást óhajtana, de tekintetbe véve, „hogy mit akar a választók nagyobb része (kiemelés tőlem - B. V.), a körülményekkeli transactio szüksége átlátatott".53 A legnagyobb fontosságot ekkor is Gräffl megválasztásának tulajdonítják, „...akinek megválasztására egész erejét megfeszítendi a kör, mely ha compakte lép fel, s kellő erélyt fejt ki, elérheti célját."54 A felismerés azonban későn született: a régi városi vezetők jól tudták, hogy a választás eredménye elsősorban a jelölésen múlik, hiszen a politikai jogokkal először élő választók nagy többségének nincsenek világos elképzelései, egységesen elfogadott jelöltjei. Ezért kulcskérdés volt az, hogy ki kerül a tíztagú, előzetes jelölés nélkül választandó jelölő választmányba. Azzal tisztában voltak, hogy ha az ő embereik kerülnek be, az egy-egy tisztségre jelölendő 3 személyt úgy fogják csoportosítani, hogy a nekik megfelelőt válasszák meg. Ebben a város vezetőinek nagy gyakorlata volt: a korábbi tisztújítások során ugyanis szinte sohasem fordult elő, hogy a választott polgársági vagy tanácsnoki helyekre jelölt 3-3 személy között szoros verseny alakult volna ki. A tanács által kívántakat általában hatalmas szótöbbséggel választották meg. A radikálisok és a liberális polgári körök a sajtó útján tették közzé azok névsorát, akiket e választmányi tagságra alkalmasnak véltek.55 Ezzel szemben az „öt városrész ideiglenes képviselő-választmánya által kijelölt választmány tagokul..." ajánlottak névsorát a külvárosi lakók között osztogatták.56 S minthogy a szabályzat szerint a választóknak a választásra a 10 nevet 50 „...alig jelenti magát néhány száz választó egy-egy külvárosban: ennek az a jó következménye lesz, hogy az értelmiség többségben lesz." Radicallap, 1848. 1. sz., június 1. 1. p. 51 A választmány által jelöltek névsorát lásd Radicallap, 1848. 8. sz., június 9. 31. p. 52 e javaslat még egyszer vitatva lesz, s lehetnek változások..." Uo. 9. sz., június 10. 34. p. 53 Uo. 54 Uo. 55 Uo. és, Pester Zeitung 1848. június 11. számának melléklete 367-369. p. 56 A nyomtatott lista: MOL R. 32. 1848. június 11. Rajta kézírással: „kaptam a Ferenz kerület házánál 1848. Szt. Iván hava 11-dik napon."
