Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A tisztújítás természetesen városi belügy maradt, bár sok tekintetben túlnőtt ennek keretein, hiszen a politikai mozgalmak központjában fokozott jelentősége volt, hogy a tisztújítást és a városigazgatást demokratikusabb alapokra helyező 1848. évi 23. tc-ben rejlő lehetőségek hogyan valósulnak meg. E törvénycikk tagadhatatlanul lehetőséget nyújtott a városigazgatás bizonyos fokú demokratizálására, amennyiben megszüntette a kormány korlátlan befolyását a tisztújításra, eltörölte a tanács és a választott polgárság tagjainak életfogytiglani tisztét, s a városi hatóságot egy önmaga köréből, illetve a felsőbb hatóság által kijelöltekből kiegészülő testületből egy több ezer szavazó által választott testületté alakította, melynek tevékenységét első ízben ellenőrizte a szavazati és határozati joggal, azaz a választott polgárságénál jóval nagyobb hatáskörrel felruházott választott testület. A törvény tehát a városi lakosság eddiginél szélesebb körének tette lehetővé, hogy befolyást gyakoroljon a város vezetésére; hogy e lehetőség miként és mennyire valósul meg, ez a választás eredményétől függött. Az ország és a forradalom fővárosában e lehetőség realizálása bizonyos fokig országos példává és próbakővé válhatott,42 s ezért a választójog és a városigazgatás kérdésében szemben álló politikai irányzatok fokozott érdeklődést tanúsítottak a pesti tisztújítás iránt. De különben sem lehetett közömbös az újonnan választott tanács összetétele és politikai állásfoglalása a kormány és az országgyűlés székhelyén, abban a városban, melynek népe a forradalom döntő fordulataiban sorsdöntő szerepet töltött be. így a pesti tisztújítás kérdése túlnőtt a municipiális kereteken, s ennek tulajdonítható, hogy a sajtó oly bőséges teret szentelt a választási előkészületekről szóló tudósításoknak és cikkeknek. A tisztújítás kitűzésének percében nyilvánvaló volt, hogy a régi városvezetés s a mögötte álló, túlnyomórészt német céhes polgárság mindent el fog követni annak érdekében, hogy a liberálisabb, vagy magát annak feltüntető képviselői révén hatalmát minél töretlenebbül megőrizze. E törekvés bizonyos fokig megegyezett a kormány céljaival is, mely a főváros élén a kormány iránt lojális, a rendet fenntartani képes, liberális hajlandóságú vezetést kívánt. A radikálisok viszont azt remélték, hogy a fővárosi értelmiség, magával vonva a Belvárosnak és Lipótvárosnak céhekkel szemben álló, vállalkozó-tőkés-kereskedö elemeit, demokratikusabb, a polgári átalakulásért következetesebben küzdő tanácsot segít hatalomra.43 A választási küzdelemnek ezt az alapvető tartalmát Széchenyi már május elején világosan látta, s a következőképp fogalmazta meg: „Die Bürger siegen (?) über die Lateiner (!) Verhängniss. On ne sait pas que faire! Ist man für die Lateiner (so nennen Ungarn die Ungarn!!), so ist Anarchie-Tod! Siegen die Bürger, so ist's Verrat am Ungartumü Choisissez!" [„A polgárok győznek... a lateinerek 42 Lásd erre vonatkozóan BlRÁNYI ÁKOS írányeszmék a pest városi tisztújításához (Pest, 1848) c. müvében Pest központi szerepének taglalását (3-5. p.), melyet a következő megállapítással zár le: a hon összes érdekeinek gyúpontja Pest lesz, hová mintegy sugárok fognak azok felbomlani... a nemzet minden erejét oda központosítja, hogy Pest felvirágozzék, mert létezésének egyik legfőbb garantiáját fogja benne megtalálni." Pest hivatása azért „...az egész országra felvilágosítólag és irányadólag hatni..." (6. p.) Az újonnan megválasztott tanács Pest város választóközönségéhez intézett „programjában" helyenként szó szerint megismétli Birányi szövegét, leszögezve, hogy alapfeladatának tekinti irányadólag hatni az egész hazára a polgári szabadság fejlesztésében; e haladás zászlaját vinni, például szolgálni a közigazgatás terén a haza minden hatóságának. „Pest várost Magyarország valódi fővárosává, a hon összes érdekeinek gyúpontjává kell tenni." {Pest város választóközönségéhez a tanács. Pest. 1848. június 28.) 43 „A főváros értelmiségi hatalma olly nagy, olly túlnyomó, hogy azt gyávának, nevére, helyére méltatlannak kellene tartanunk, ha jelenleg, midőn az értelmiségnek a közügyek vezérletéhez tág kapu nyílt, az elsőjogi pálmát bármely testület által el hagyná ragadtatni. Ilyen fiascót csak az értelmiség tökéletes visszavonulása hozhatna reá." BIRÁNYI 1848. 6. p.
