Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A választott polgárság azonban továbbra is makacsul kitartott álláspontja mellett, s először azt követelte, hogy a követek jelölésében a tanáccsal egyenrangú szerephez jusson, majd, belenyugodva a követek tanácsi jelölésébe, beadványok sorozatában tiltakozott a választásra jogosultaknak 52 választóval való kiszélesítése ellen.27 A tanácsnak ekkor kapóra jött egy 153 polgár által aláírt, 1843. április 22-én benyújtott beadvány, melyben az aláírók kifejtik, hogy a követválasztók körének e korlátozott kiterjesztését nem tartják ugyan kielégítőnek, de ideiglenes, kezdeti lépésként elfogadják, amíg a választójogi törvény ügye az országgyűlésen véglegesen el nem rendeződik.28 így a tanács a felsőbb hatóság rendelete alapján és a polgárság támogatásával már könnyen leszerelte a választott polgárságot, és a választást az új módon hajtotta végre. A közvetett választásban - azaz az 52 képviselő megválasztásában - a polgároknak csak mintegy fele vett részt. A választók között a legnagyobb arányban a kézművesek szerepeltek (63%), a kereskedők aránya 15, az értelmiségieké 7, a háztulajdonosoké és magánzóké 10% körül mozgott. A választás során a tanács az első követi helyre Tretter György és Szekrényessy Endre tanácsnokokat, valamint Heinrich Ferenc ügyvédet jelölte - közülük Tretter György kapta meg a szavazatok többségét. A második helyre három ügyvédet jelöltek: Károlyi Istvánt (a Trattnernyomda tulajdonosát), Gozsdu Manó választott polgárt és Koller Ferencet; a követi tisztet ez utóbbi nyerte el.29 A követválasztást követő néhány napon belül megejtett tisztújításon Trettert (aki egyébként nevét Járyra magyarosította) bírónak, Kollert pedig tanácsossá választották. Az új választási rendszer tehát, az eredményeket tekintve, semmi újat nem hozott: újból két tanácsnok lett a város országgyűlési követe. A választott polgárság tagjai közül egyet sem választottak meg, ennek ellenére a választás eredményei arról győzték meg őket, hogy a választójog e korlátozott kiterjesztése nem fenyegeti érdekeiket. így beleegyeztek az új választási rendszer fenntartásába annak érdekében, hogy megakadályozhassa a választójog további kiszélesítését. Ezt az álláspontját a választott polgárság követutasítások megfogalmazásakor is érvényesíteni akarta, leszögezvén: „...életkérdés, hogy midőn jusainknak (sic!) tágasb kört követelünk, ne terjesszük ezt olly meszsze, hogy belé ollanok is könnyen juthassanak, akik a sz. k. városok javának gyarapodását óhajtva bár, eszközleni nem lesznek képesek, vagy az iránt egyéb személyes és hon polgári viszonyaiknál fogva jognyerés után is közönyösek fognának maradni, sőt új jogaikkal a közönség kárára tán vissza fognának maradni.. ."30 Az 52 választónak a város ügyeibe való fokozottabb bevonásával igyekezték bizonyítani a városvezetés „de-27 Uo. Azért 52 választóval, inert az 1843. évi tisztújítás előestéjén a választott polgárok száma halálozások, lemondások következtében 104-re apadt. 28 Uo. 5300/1843. 29 Tretter György apja Morvaországból települt Pestre, 1797-ben nyert polgárjogot, a polgárkönyvben háztulajdonosként szerepel. Fia Pesten született, 1834-ben nyert polgárjogot, 1824-től tanácsi tisztviselő, 1836-tól tanácsos volt. Politikai pályafutásáról csak annyit, hogy a Gyülde tagja volt; az 1843/44. évi országgyűlésen az egyik vezetője a városnak, a belrendezéstöl független, egyenkénti szavazati jogáért vívott küzdelemnek. (CSIZMADIA ANDOR, 1963. 36. p.) Koller Ferenc tősgyökeres pesti kézmüvescsalád (első tagja 1731-ben nyert polgárjogot) negyedik generációját képviselte. Apja már kitört a kézműves körből, 1787-ben tanácsi tisztviselő, 1813-ban tanácsnok. Fiait mind értelmiségi pályára nevelteti: Lajos és Ferenc ügyvédi vizsgát tett, Rudolf pedig apja 1831-ben bekövetkezett halálakor egyetemi hallgató volt a filozófiai fakultáson. (BFL PL Tanácsi iratok. Test. a. n. 524, 1899,2292.) Ferenc egy ideig gr. Károlyi Lajos titkáraként működött, 1839-ben Pozsonyban nősült. Korábban városi ügyekkel nem foglalkozott, polgárjogot is csak 1843 májusban szerzett. 30 BFL PL Tanácsi iratok. Int. a. n. 9180. (9418/1843).
