Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

80%-kal, a keresőképesek száma az 1848. évi lélekösszeírásban nagykorúakként nyilvántartottakhoz képest 42%-os növekedést mutat. A 17 éven aluli gyermekek száma 11%-kal csökkent. Az egyes foglalkozás csoportok közül az 1846-ban kimutatott iparűzők száma 1857-re megkétszereződött, az 1848. évi adatok alapján kimutatott értelmiségi-tisztviselő rétegé szintén kétszeresére növekedett, a napszámosok és szolgák száma viszont 14%-kal csökkent. Az egész népesség, illetve az egyes rétegek és foglalkozáscsoportok eltérő arányú növekedése, illetve csökkenése is azt mutatja, hogy a lakosság foglalkozási struktúrája e rövid idö alatt is változott. A pontos összehasonlítást megnehezíti, hogy az 1840-es évekből (1846-ot leszámítva) csak a mesterekről és kereskedőkről rendelkezünk adatokkal, alkalmazottaikról nem, ezzel szemben az 1857. évi népszámlálás feldolgozásában ezek adatait együttesen mutatták ki. Munkaadói, illetve munkavevői bontást csak a keresőfoglalkozásúak egy részére tudtak alkalmazni. E részleges adatok alapján a munkaadók és munkavevök, illetve az e tekintetben besorolhatatlanok száma az ipar-kereskedelem és vendéglátás-szolgáltatás területén a következőképp alakult: 6. táblázat Foglalkozás Összesen Ebből Foglalkozás Összesen Munkaadók Munkavevők Ismeretlenek Foglalkozás Összesen száma %-a száma %-a száma %-a Ipar 20 616 2 284 11,0 14 595 64,5 3 692 24,5 Vendéglátó-szolgáltató 1

770 665 37,5 919 51,9 186 11,6 Kereskedelem 5 146 607 11,8 2 174 42,2 2 365 46,0 Az ismeretlen kategóriába soroltak egy részénél kétségtelenül hibás adatfelvételről lehet szó, de éppen az iparosoknál és kereskedőknél azt kell feltételeznünk, hogy nagy részük önálló, alkalmazott nélkül dolgozó kézműves, illetve kiskereskedő, szatócs lehetett, s ilyenformán sem a munkaadó, sem a munkavevö kategóriába nem volt sorolható. Ezek arányát azonban nem lehet megállapítani, így csak abból indulhatunk ki, hogy 1857-ben az iparban foglalkoztatottaknak minimálisan 65%-a, a vendéglátás területén dolgozóknak minimálisan 52%-a, a kereskedelemben dolgozóknak pedig minimálisan 42%-a alkalmazott volt.22 Ezeket az arányokat figyelembe véve, és az 1848 körüli évek forrásaiból a maximális számot adók adatait figyelembe véve a következőképp becsülhetjük a pesti lakosság keresőfoglalkozást űző részének megoszlását az 1840-es évek végén: 22 Az ipar területén hasonló arány mutatkozik Häufler 1846. évi adataiban: a munkavállalók aránya (beleértve a vendéglátóipart is) 69%. Az 1828. évi országos összeírás adatai szerint az iparban alkalmazottak aránya 67, illetve 64%. A kereskedelemben az alkalmazottak aránya ekkor még csak 34% volt.