Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
PEST TÁRSADALMA ÉS POLITIKAI ARCULATA 1848-BAN A VÁLASZTÓK ÉS MEGVÁLASZTOTTAK ÖSSZETÉTELE ALAPJÁN Pest város lakosságának társadalmi, foglalkozás szerinti összetételéről, vagyoni rétegződéséről jóformán nem rendelkezünk megbízható adattal. Az országosan egységes összeírásokból - a lélek- és népösszeírásokból - legfeljebb a lakosság számát állapíthatjuk meg több-kevesebb pontossággal; rendi kategóriáik, foglalkozási megjelöléseik azonban a modern szociográfiai vizsgálathoz gyakorlatilag használhatatlanok. Nem maradtak fenn a lakosság foglalkozási, vagyoni rétegződésének vizsgálatára legalkalmasabb és legértékesebb források, a népességnek ugyan csak kis részére, de éppen a város gazdasági-politikai életében jelentős szerepet játszó rétegére kiterjedő adókönyvek sem. A társadalmi rétegződés vizsgálatának alapjául így csak a többé-kevésbé megbízható részösszeírások, a lakosság egyes foglalkozáscsoportjaira (elsősorban a kézművesekre és kereskedőkre) vagy más részcsoportjaira kiterjedő alkalmi nyilvántartások és a különböző útmutatók, címtárak változó pontosságú adatai szolgálhatnak. Ilyen körülmények között fokozott érdeklődésre tarthat számot, fokozottan értékes minden olyan forrás, mely túllép egy szűkebb vagy tágabb foglalkozáscsoportba vagy egyéb kategóriába tartozók felsorolásának keretein, mely ha nem ad is pontos képet a város egész lakosságának rétegződéséről, de a város életében valamilyen aspektusból jelentős szerepet játszók komplexebb csoportjáról nyújt tájékoztatást. Bizonyos mértékig ilyen forrásnak tekinthető az 1848. évi országgyűlési követválasztók névjegyzéke is, minthogy az összeírtak a városi lakosság különféle foglalkozáscsoportjait, illetve társadalmi rétegeit képviselték. A választójogi kritériumok1 ismeretében természetesen nyilvánvaló, hogy a választói névjegyzékben szereplők a városi társadalom vagyonosabb felső és középrétegét képviselhették, s hogy a lakosság többségét kitevő proletár és félproletár elemek (kézműveslegények, kontárok, gyári munkások, napszámosok, kapások, cselédek stb.) helyzetéről, állásfoglalásáról, de még csak számáról vagy megoszlásáról sem tudhatunk meg semmit e listák elemzéséből. De nem lehet érdektelen az, hogy a városi társadalom e felső és középrétegéből mely csoportok tekintették a választójog elnyerését eszköznek arra, hogy választott képviselőik útján az országgyűlésen, a tisztújításra gyakorolt közvetlen befolyásuk révén pedig a város vezetésében érvényesíthessék gazdasági-politikai érdekeiket és követeléseiket. A választói névjegyzékben szereplők ugyanis nem azonosíthatók egyértelműen a törvény értelmében választóképességgel rendelkezők meghatározott társadalmi-vagyoni csoportjával. Azoknak, akik élni akartak választójogukkal, jogosultságukat bizonyítva jelentkezniük kellett az összeíró bizottság előtt; a névjegyzékben szereplők tehát nem egyszerűen a pesti társadalom fe'ső és középrétegét, hanem ezen belül azt a csoportot, vagy azokat a csoportokat reprezentálják, amelyek választójo-1 Az 1848. V. tc. 2. §-a alapján választójoggal azon 20 éven felüli férfiak rendelkeztek, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, akik a városban 300 forint értékű ingatlannal, vagy mint kézművesek, kereskedők, gyárosok műhellyel, üzlettel, gyárral rendelkeztek, s a kézművesek folytonosan legalább egy segéddel dolgoztak; akik 100 forint évi jövedelmet ki tudtak mutatni; valamint jövedelemre való tekintet nélkül a tudósok, orvosok, ügyvédek, mérnökök, művészek, tanárok, az akadémia tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, tanítók; végül mindazok, akik polgárjoggal rendelkeztek. Magyar Törvénytár. 1836-1868. Budapest, 1896. 223. p.
