Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
Gyűjtő és elosztó központok E városok az eltérő tájegységek közötti forgalom csomópontjai és elosztó központjai voltak, és általában nem kapcsolódtak be közvetlenül a külkereskedelembe. Vásáraik elsősorban állatforgalmukról voltak híresek. A vásáraikon forgalmazott áruk nem többnyire jelentéktelen méretű, tiszta körzeteikből, hanem hatalmas megosztott körzeteikből kerültek ki, ahol többnyire más, átlagosan 6, hasonló szerepkörű várossal osztoztak, amelyekkel egymás között is vetélytársak voltak. Komárom és vonzáskörzete Komárom a gyűjtő és elosztó központok egyedüli dunántúli képviselője, hiszen a csoport többi tagja túlnyomórészt alföldi település volt. A város helyzete és szerepe némileg eltért a csoportba tartozó más városokétól, amennyiben rendkívül kedvező közlekedési adottságai - Duna és Vág menti fekvése, valamint a Bécs felé vezető országút is rajta keresztül vezetett - lehetővé tették közvetlen bekapcsolódását a külkereskedelembe. Megosztott körzetének termelési adottságai sem voltak olyan kedvezők, mint az alföldi városok többségéé, a forgalomba kerülő termékek viszont lényegesen sokrétűbbek voltak azokénál. A csoport többi városához hasonlóan mind tiszta, mind megosztott körzetének kézművesipara és kereskedelme alacsony szintű volt, abban azonban különbözött tőlük, hogy mind kézműipara, mind kereskedelmi tevékenysége messze meghaladta a többi városét. A csaknem 18 000 lakosú városban 827 kézműves 62, köztük 15 ritkábban előforduló speciális mesterséget űzött 359 legénnyel, a forgalmat 107 kereskedő bonyolította le, közülük 43 nagyobb volumenű üzleti tevékenységet folytatott. Továbbítója, szállítója volt a Dunán és tengelyen érkezett áruknak, élénk kereskedést folytatott gabonával, amelyet a kereskedők Bács, Torontál, Baranya, Tolna és Fejér megyében szereztek be, illetve a helyi vásárokon vásároltak fel, és Győr, Mosón, Bécs felé továbbították. Jelentős volt állat-, bor-, gyapjúforgalma is, de kitűnt a Vágón leúsztatott épületfa - úgynevezett talpfa - kereskedésével, amely 32 kompániát, összesen 80 személyt foglalkoztatott. A komáromi kereskedőknek szerte az országban voltak lerakataik. Régión túlnyúló kereskedelmi forgalmához, valamint ahhoz képest, hogy mint megyeszékhely magas rendű igazgatási funkciókat, valamint postaállomása és sóháza révén forgalmi, gimnáziuma révén oktatási, és kisebb katonai funkciókat is ellátott, tiszta körzete csekély volt, mindössze 6 település 5595 lakosára terjedt ki. A tiszta körzetben mindössze 5 mesterség képviselői működtek, az ezer főre jutó kézművesek 1,8 értéke messze elmaradt a csoportátlagtól. Megosztott körzetébe 49 település 72 000 lakosa tartozott, akik Komárom mellett további 3 város - Esztergom, Érsekújvár, Győr -, 5 piacközpont - Tata, valamint a Pozsony megyei Garamszentbenedek, Somorja, Szerdahely, Szered-és 1 alközpont, Mór vásárait is látogatták. A legtöbb rivális központot azonban többnyire csak egy-két falu vallotta eladóhelyének jelentősebb vonzást a területre csak a 3 város, valamint Tata gyakorolt, ezeket a megosztott körzet településeinek háromnegyede vallotta egyik piachelyéül. A Tatát is látogató 8 település kivételével a megosztott körzet igen jó gabonatermő és állattartó vidék volt, amelynek lakói nemcsak eladás céljából keresték fel a városok piacait, de itt szerezhették be a szükséges iparcikkeket is, mert a falvakban csak gyér számú mesterember, kereskedő pedig csak elvétve működött.
