Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
Kanizsának Varasddal megosztott körzetére tehát két, hasonló vonzású, elsősorban kedvező fekvése révén nagy forgalmú, de belső fejlettségét tekintve nem jelentős15 központ vonzása nagyjából egyforma erővel érvényesülhetett. Kanizsa megosztott körzetének többi része egy-két falura terjedt ki: így Körmenddel és Keszthellyel együtt két kis népességű Vas megyei településre, Kaposvárral együtt egy, Keszthellyel, illetve Veszprémmel megosztott körzetébe is csak egy-egy település tartozott. Péccsel közös körzetéről már Pécs vonzáskörzetének ismertetésekor beszéltünk. A Somogy megyei Babócsa oppidum lakói, saját vásáruk mellett Kanizsát vallották eladóhelyüknek. Mindezeknél valamivel jelentősebb volt a megyeszékhellyel, Zalaegerszeggel együtt vonzott körzete, amelybe 8 település 2036 lakója tartozott. Keszthely és vonzáskörzete Keszthelyt a clusteranalízis a terményforgalom fontos, de a 2. csoportba sorolt településeknél kevésbé jelentős központjait felölelő 4. csoportba sorolta. Vonzáskörzetébe 96 település - közöttük 7 oppidum - csaknem 55 000 lakosa tartozott, tiszta körzetének népességszáma szerint a piacközpontok rangsorában a 25. helyen állt. Tiszta körzete gabonában legfeljebb önellátónak tekinthető (az egy főre jutó szántóterület 1,1 hold, a legelő-rét terület 1,06, az erdőterület 1,4, a szőlőterület 0,2 hold, és az egy holdra jutó földjövedelem átlagos összege 2,7 forint volt), bortermelése valamivel jelentősebb, de nem olyan mértékben, hogy értékesítése különösen forgalmas, nagy befogadóképességű piacot igényelt volna. Fényes Keszthely vásárát nem tartotta különösképpen említésre méltónak, a várost inkább mint a megye egyik jelentősebb kézművesipari központját tartotta számon. Fontosságát inkább egyéb központi funkcióinak, elsősorban uradalmi központi szerepkörének, oktatási intézményeinek (Georgikon, gimnázium, tanítóképző, leánynevelde) köszönhette. Működött itt patika is, és a város forgalmának bizonyítékaként nagy fogadóját is említi Fényes leírása. Igényesebb fogyasztó réteget jelentett a Festetich-uradalom birtokigazgatási apparátusa, és a földesúr itt tartózkodása idején udvartartásának fogyasztása is. Az 1828. évi összeírás adataiból úgy tűnik, hogy Keszthely kézművesipara nemcsak az azonos csoportba tartozó piacközpontokéhoz, de saját vonzáskörzetéhez képest is alacsony szintű és differenciálatlan volt. Az összeírás mindössze 93 kézművest vett számba, akik 33 mesterséget űztek, többségük magában (mindössze 7 mester alkalmazott legényt), és 60%-uk csupán az év egy részében. Az ugyanebből az évből származó dikális összeírás 126 iparűzöt nevezett meg, míg egy 1826-ból származó házösszeírás 40 szakmában dolgozó 217 iparűzöt tüntet fel.16 Ez utóbbi szám annak ismeretében, hogy az 1820-as évek adóösszeírásában az iparosok száma 119 és 126 között ingadozott, túl magasnak tűnik. A közel egykorú, más forrásokból származó adatok tükrében gyanítható, hogy az országos összeírásban jó néhány iparűző foglalkozását nem tüntették fel. Ez utóbbi adatai alapján ezer lakosra csak 17 kézműves jutott a városban, szemben a 4. csoportba sorolt központok 68-as átlagával, és ettől az 1826. évi ház-15 Varasdnak egyébként a többi szabad királyi városénál jóval korlátozottabb szabadságjogai voltak, a lakosság adózása a jobbágyokéra emlékeztetett. A város a polgárjogot nem ismerte, lakói libertinusok és colonusok voltak, az előbbieket az inquilinus rovatba jegyezték be az 1828. évi összeíráskor. 16 A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai. I. Keszthely, 1711-1820. 1988. XXXIV-XXXV. p.
